Mese az aranyhalról (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy nagy tó, és abban egy csodatevő aranyhal.

Ezt az aranyhalat nap nap után kifogták a tóból, és csak akkor engedték vissza, ha cserébe teljesítette egy kívánságukat.
De oly sok lett a tóparton a miatta megvagyonosodott ember, hogy a hatóságok már csak úgy hagyták úszkálni, ha kiváltja az iparengedélyt kívánságteljesítésre. Onnantól kezdve viszont rendre ellenőrizték, és csak akkor tudta megúszni bírság nélkül, ha az ellenőrök kívánságait is teljesíti.

Pedig amúgy sem volt egyszerű az élete, mert az embereknek nem könnyű a kedvére tenni...

Volt aki azért ment vissza, és írt hosszas, dühödt sorokat az Aranyhal Bt. panaszkönyvébe, hogy az aranyház, amit kért 14 karátos, míg ő 24 karátosra gondolt.

Egy másik azért ment vissza reklamálni, mert a kacsaláb, amin a kért palotája forog, kacsából van - platina helyett.

De olyan is volt, aki azért kiabált, mert hazaérve a dinnye nagyságú gyémántot nem tudta kettétépni. Így az asszony az egészet elvette tőle, és azonnal új cipőkre költötte a plázában.

Panaszkönyvi bejegyzés került a zsák aranyról - mert miféle smucig dolog, hogy csak 100 kilónyi volt az egész.

Új kívánságot kellett teljesíteni a nőnek, aki hófehér jaguárt akart a háza elé - de nem sportkocsira gondolt, hanem egy albínó nagymacskára, ami majd széttépi a megunt szeretőit.

És kárpótló kívánság kellett az öregembernek is, aki négy gyönyörű és szolgálatkész feleséget kívánt magának - elfeledkezve arról, hogy már évek óta impotens.

Egy idő múlva már rettentően unta ezt az aranyhal, ezért úgy döntött: ráfér a pihenés, szabadságra megy.
Meg is egyezett egy messzi vizekben élő távoli rokonával. Papírt is írtak róla: amíg nem tér haza a Hawaii szigetekről, addig az Aranyhal Bt. minden dolgát, teljes felelősségvállalással a cápa intézi.

Büszkén úszkált a cápa fel s alá a nagy tóban. Úgy érezte: most végre megmutathatja mindenkinek a jó oldalát.
Bőszen kereste a vízben az első horgot, amire felakadhat.

Rá is harapott az elsőre, amit meglátott és olyat rántott rajta, hogy a horgász berepült a vízbe. Boldogan kérdezte tőle a cápa:
- Mond, mit kívánsz?
- Vigyél ki a partra b...meg mert nem tudok úszni! - kapálózott a horgász.
A cápa ki is vitte a partra, de közben észre sem vette, hogy a nagy izgalomban véletlenül kettéharapta.


Továbbúszva egy hálót látott a vízben, gyorsan belegabalyodott, hogy teljesíthessen még egy kívánságot.
- Mit is kívánjak... - vakargatta a tarkóját a halász - A felségem folyton kiabál rám. Bárcsak csendes, mindig mosolygó asszony lenne!
- Örömmel segítek! - szólt megértően a cápa. Azonnal elúszott az asszonyhoz, és kiharapta annak nyelvét, éles uszonyával pedig széles mosolyt vágott az arcára. Majd megszemlélve művét, elégedetten mondta:
- Nah, ezután mindig csendesen mosolyogni fogsz a halászra. - és elégedetten úszott tovább.


A következő egy fiatalember volt, aki azt kívánta:
- Szeretném elkápráztatni a nőket. Érjen a férfiasságom a földig!
- Kérésed számomra parancs! - mondta neki a cápa, és tőből leharapta mindkét lábát.


Ezután egy menyecske jött, aki a vőlegényére várva unalmában pecázni kezdett.
- Én a halálomig olyan szép és fiatal akarok lenni mint most! - mondta kívánságként, szőke tincseit göndörgetve.
- Mi sem egyszerűbb ennél! - nevetett fel a cápa. Azonnal leharapta a lány fejét, és egy tartósítóval töltött üvegbe tette. Ez után sokáig nézte, végül felsóhajtott:
- Nincs is szebb az örök fiatalságnál!

Ahogy teltek-múltak a napok, a cápa egyre lelkesebben teljesítette a kívánságokat. Úgy érezte, ez a munkakör neki lett kitalálva. Büszkeségére adott neki okot az is, hogy hozzá senki sem jött vissza, hogy beírnak a panaszkönyvbe, ha nem teljesít még egy kívánságot.

Dühös is volt az aranyhalra, amikor az hazajött a szabadságról! De nem volt mit tenni, lejárt a szerződése, haza kellett indulnia.
- Figyu aranyhal, mielőtt hazaúsznék, nem teljesítenéd nekem is egy kívánságom? - kérdezte a cápa.
- Jaj, dehogynem! - válaszolta készségesen a kipihent aranyhal. - Mond, mi legyen az?
- Mivel munkanélkülivé lettem... Azt kívánom... Hogy itt helyben, most azonnal dögölj meg! - kiáltotta dühösen a cápa.

Mit volt mit tenni! A kívánság az kívánság!
Az aranyhal élettelenül a tó fenekére süllyedt, a cápa pedig hazaúszott és soha többé nem állt szóba senkivel.


Ha a sértődött cápa mást kívánt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság: 

- Jól gondold meg kitől mit kívánsz!

- Hiába a lelkes elszántság, sosem fogja jól végezni a feladatát az, aki alkalmatlan rá.

- Akinél a jóindultnak nincs határa, azt csak kihasználni fogják. 

(by L.W.L.)

---

---