A legfőbb bal-liberális érvek

Avagy: Kesergési útmutató főállású és hobbi siránkozóknak.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy választás. De nem ám akárhol, hanem Európa legrettegettebb diktatúrájában.

Itt olyan hatalmas volt az elnyomás, hogy mindenki szavazhatott, s mi több: mindenki függöny mögött, senki által nem látva, titkosan kitöltött szavazólapon adhatta le a voksát arra, akire akarta.

A választást pedig - rettentően antidemokratikus módon - az döntötte el, hogy az emberek többsége kire szavazott.
Ez megdöbbentette és elkeserítette a bal-liberálisokat, mert ők eddig azt hitték, hogy minél kevesebben támogatnak valamit, az annál inkább kötelező érvényű mindenkinek.
Így biztosak voltak benne, hogy ők nyerik a választást, hiszen tudták: az ország zöme nem kormányra, hanem a pokolba kívánja őket.

Persze akik nem a személyes tapasztalat, hanem a képzeletbeli ideológiák világában élnek, soha nem lesznek elégedettek olyan intézkedésekkel, amik megkönnyítik az életüket. Számukra az ideológia olyan szemellenző, ami nemcsak a szemüket, hanem a teljes valóságészlelésüket is eltakarja.

Ezért volt óriási a bal-liberálisok meglepetése, amikor kiderült: nem ők nyerték meg a választást!

A tudósítóik nem győztek hírt adni a hatalmas elkeseredésről.
És a kesergők, amikor látták, hogy mások is keseregnek, megnyugodva keseregtek tovább; hiszen ha valaki nem egyedül kesereg, akkor már biztos, hogy igaza van.

Így a neves és ismert, főállású köpködőkből hivatásos kesergők lettek, akik a média segítségével megtanították a többieknek, pontosan mire hivatkozva, és hogyan kell keseregni.

Képtelenebbnél képtelenebb indokok, értelmetlennél értelmetlenebb magyarázatok öntötték el a médiát arról, miért is van vége a világnak. Persze mind a teljes érzékenyítés módszereivel, nehogy véletlenül szem szárazon maradjon.
Tele is sírtak annyi papírzsepit, hogy a Tesco nem győzte feltölteni zsebkendővel a polcait.

Egyik „reménytelen sorsú” felszólaló jött a másik után, és mindegyik szavára heves zokogás rázta meg a már sokadszorra is elbukott politikusokra szavazókat.

„Én ezt nem értem!”
(Nemkéri László, politikai sztárelemző)

„Azt hittük, hogy végre demokrácia lesz, és bebizonyíthatjuk: mi, pedofilok a pedagógusoknál is jobban szeretjük a gyerekeket. Kétségbe vagyunk esve, mert továbbra is kirekesztve, rettegésben kell élnünk.”
(A „Demokratikus Pedofilok Az Óvodai Zaklatás Jogaiért” egyesület nyilatkozata)

„Biztos voltam benne, hogy győzünk, és aztán a jogállamot félretéve, a kommunizmus összes ellenségét felakaszthatjuk és kirabolhatjuk. De most sem lett itt (népi)demokrácia, ezért Bécsbe költözök.”
(Ifj. Szamuely Tibor)

„Megígérték nekünk, hogy 80 fős családommal és 640 tagú rokonságommal megkapjuk lakásnak az egész Dohány utcát, az ottani zsinagógát pedig mecsetté alakíthatjuk. De ezek elbukták a választást. Akkorát csalódtunk, hogy soha nem fogunk ebbe az iszlamofób országba költözni!”
(Ali Hasszán, az „Iszlám Családjogi Mozgalom” aktivistája)

„Nem bírom elviselni, hogy megint elveszítettük a választást. Így ma este is ahelyett, hogy Ukrajnába indulhatnék harcolni, haza kell mennem a feleségemhez. Nem bírok tovább ebben az embertelen kínzáson alapuló rendszerben élni.”
(Gipsz Jakab, „Az Igazi Férfi Feminista” egyesület alelnöke)

„Én nem tehetek róla, hogy űrlénynek identifikálom magam - ilyennek születtem. Ez a diktatúra azonban továbbra sem akarja támogatni a gyíkember-ufóvá, TB finanszírozásból történő nem-, és fajváltó műtétemet. Elegem van, elköltözök a Holdra!”
(Fénylény Ferdinánd, a „Fénylénytudatú Gyíkemberek” NGO alapítója)

„Nagy összegű kölcsönöket vettem fel, amiket az itt élő oroszok vagyonának elkobzásából akartam visszafizetni. Erre elbuktuk a választást. Ezzel tönkretettek, mit képzelnek ezek magukról?”
(Ártány Ferenc, a „Mégdemokratikusabb Koalíció” képviselőjelöltje)

„Nem bírom itt tovább. E.T. telefon haza...”
(E.T.)

„Mi, piromániások is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki. Reméltük, hogy végre eljön a változás, és olyan kormány jön, amelyik megértő és szerető elfogadással ölel keblére minket is. Remegve vártuk a győzelmet, hogy végre az utcán álló autókat, nagy és magas házakat, sőt: egész utcákat gyújthassunk fel; hogy gyönyörködhessünk szabadságunk lángjaiban. Nem akarunk antidemokratikus országban élni, ezért a Parlament előtt fel fogjuk gyújtani magunkat!”
(A „Lángoló Szívek” mozgalom nyilatkozata)

„Reggel sírok, délben sírok, este sírok. Sőt: éjjel is sírok. Nekünk, temetőőröknek ilyen reménytelen marad a helyzetünk.”
(Kovács Lala)

„Képtelen vagyok olyan országban tovább élni, ahol a benzin árát befagyasztják, de a mindenmentes Szója Latte ugyanannyiba kerül, mint eddig. Ez embertelenség!”
(Nagyonegészséges Norbert)

„Nem érdekelnek holmi választási eredmények. Amíg a templomokban a feszület nincs lecserélve Lenin szoborra, addig az Aranyborjút fogjuk imádni!”
(Perintvárosi Zita, „mester”-séges vallásalapító)

„Csalódtam. Én azt hittem, kizárólag az én szavazatom számít. Amíg mások is szavazhatnak, én nem fogok!”
(Elsőszavazó Endre)

„Az idei Prideon a szokott helyről indulunk, de Amszterdamig nem állunk meg - és örökre ott maradunk!”
(Lmbtqixyz Jolánka)

„Egy igazi demokráciában a szabad vallásgyakorlás jegyében megölhetnénk az utcán járkáló hitetleneket. De ebben az országban olyan kegyetlen az elnyomás, hogy még ezt sem lehet. Ez tűrhetetlen és elviselhetetlen, ezért holnap felrobbantom magam!”
(Abu Muhamad, „A Jogállami Dzsihadizmus” párt elnöke)

„Brühühühühü...”
(Érzékenyített Szilárd)

„Születésem óta Brüsszelben élek, és amíg nem lesz újra Rákosi Mátyás a kormány élén, itt is maradok, mert nekem holmi diktátorok nem parancsolhatnak!”
(Nemmagyar Norbert)

„Amíg nem az ellenzék győz, tüntetésből minden nap minden ajtónak nekiugrok, fejjel!”
(Egy Kunhalmi rajongó)

„Szóltam az oroszoknak, hogy küldjenek tankokat a Zorbán rezsimje ellen, de nem küldenek. Ugyanerre kértem a németeket is, de ők csak az ukránoknak küldenek. Nincs más hátra: hazánkat azonnal Ukrajnához kell csatolni, hogy az orosz és a német tankok egyszerre lőjék.”
(Fújhelyi István)

„A 2022-es választási eredménytől kártyavárként omlottam össze. Már anyukám is hiába simizi a buksimat, nem bírok megvigasztalódni.”
(Egy liberális szavazó)

„A nép hülye. Le kell cserélni a népet!”
(Egy másik liberális szavazó)

„Egy demokratikus választáson a Fidesz egyetlen szavazólapon sem szerepelhetett volna! Kihirdetjük az ellenállást! Műszaki boltunkban mától se diódát, se tranzisztort, se kábeleket nem tartunk, kizárólag ellenállás lesz!”
(Che Guevara műszaki bolt)

„Ilyen lélekölő rendszerben nem lehet igazi verseket sem írni.”
(Holt költők társasága)

„Mivel még mindig nem köthetek házasságot önmagammal, végleg Hollandiába költözök!”
(Herm Afrodité)

„Ez a választás egyértelműen csalás volt, hiszen a vidékiek is szavazhattak!”
(Fővárosi Benjámin)

„Ha sokkal több parizert eszünk, legközelebb mi nyerünk! Négyharmados többséggel!”
(Egy Jobbikos szavazó)

„Az elbukott választás miatt a Föld ökoszisztémája elsőként nálunk fog összeomlani!”
(A „Bal Jós Médiumok” társaságának elnöke)

„Se drasztikus adóemelés, se triplájára növekvő rezsi nem várható a hatalmon maradt diktátortól. Márpedig én annyi pénzt keresek, amennyit másként nem tudok elkölteni. Most mit csináljak? Vééégüüünk vaaaan!”
(Síró Sára)

A panaszkodások során hiába bélyegeztek mindenkit hülyének, analfabétának, nácinak, és minden-fób gombának, mégis úgy érezték: ők maguk az a bélyeg, ami el van nyomva.

Végül kitalálták, hogy azért veszítették el a választást, mert Amerikából nem küldtek elég pénzt. Ezért megtámadták és kirabolták az Amerikából finanszírozott NGO-kat, és a rabolt pénzből mindannyian útnak indultak. Egyszerre, összefogva, ahogy a sikeres ellenzéki politikáról tanulták.

Mivel az utazást a liberális értelmiség szervezte, egy apró hiba miatt Brüsszel helyett Szaúd-Arábia fővárosába, Rijádba érkeztek. Mikor látták, hogy mindenhol arabok vannak, örömükben kiáltozni kezdtek:
„Hurrá, megérkeztünk Molenbeekbe!”.

Hogy mindenki lássa, nem akármilyen fából faragták őket, azonnal villámtüntetést szerveztek, és nagy molinókkal és táblákkal tudatták a helyiekkel: „Éljen a demokrácia!”, „Dögöljenek meg a királyok!”, „Le a diktátorokkal!” és mellé tucatnyi szivárványos zászlót lengettek.

A szaúdiak nagyot néztek, aztán az egész társaságot elfogták és ott helyben lefejezték.

Ha legalább egyet életben hagytak volna, az én mesém is tovább tartott volna.



Itt a vége, fuss el véle.
Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
„Az, hogy egy demokráciában mindenkinek joga van hülyének lenni,
nem azt jelenti, hogy mindenkinek kötelező.”

(by L.W.L.)
2022.04.21.