Sz. Jankó története

Avagy: A szivárványcsalád gyermeke.

„Nő boldog a nővel, fiú az anyjával
Nem törődik senki a világ bajával
Megnyugodtam végre, magamra találtam"
(Szivárványváros himnusza)


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Szivárványváros, ahol a bal-liberálisok új himnusza a Pandora's Box: "Az árulók kapuja" című, 1985-ös dala lett.

Szivárványváros főpolgármestere boldogan akasztotta ki az önkormányzat épületére a szivárványos lobogót, jelezve ezzel: ez a város immár csak és kizárólag az LMTBQI(xyz) közösségé, senki másé.

És boldogan tapsoltak a leszbikus feminácik, hozzátéve, hogy már csak egy teendő van: a főpolgármester heréltesse ki magát, mivel ő férfi, és a világ minden baja a férfiak miatt van.

A homoszexuálisok is ujjongtak, de előbb felszólították a főpolgármestert, hogy még egyszer ne utasítsa vissza a "B2 - A Büszke Buzik" egyesület elnökének közeledését, mert az kirekesztő és homofób.

Nyílt levélben köszönték meg "A Pedofil Is Ember" mozgalom tagjai, hogy immár ők is jogokat kaphatnak, majd kérvényt nyújtottak be, hogy aktívan részt vehessenek az óvodások érzékenyítő célú előadásain.

A "Núbiai Kecskék Szerelmesei" egyesület az önkormányzat épülete elé vonulva mondott köszönetet, majd ott helyben nemi életet éltek szerelmetes kecskéikkel, mondván: a zoofílek nem rabok, hogy 4 fal közé zárva szerelmeskedjenek.

Ugyanezt akarták az "Igazi Batman Társaság" tagjai is, de a nagy izgalomban kiszabadultak a kezeik között tartott denevérek és elrepültek.


A "Retardált Egység" nevű civil szervezet örömködő felvonulást rendezett, hatalmas molinóikon a "Génhibásak vagyunk, nem elmebetegek!", "Az abnormális a normális!" illetve az "Édes cica a deviancia!" feliratokkal.

Velük vonultak a biszexuálisok, molinójukon a "HIV a szivárvány" felirat díszelgett.
Ott voltak a queer identitásúak is, "Különös reveláció az aberráció" szöveggel ellátott táblát lóbálva.

Elmentek a legújabban felfedezett gender, az elektromos áramütést élvező elektrofília képviselői is, "Le a villanyszámlával!" feliratú táblát cipelve. Velük mentek saját szélsőségeseik is, akiket csak és kizárólag nagyfeszültségű árammal lehet izgalomba hozni. Ők "Csapjon már belém a villám!" feliratú táblát vittek.

A felvonuláson az interszexuálisok is részt akartak venni, de hirtelen vágyból metró helyett InterCityre szálltak, ami elvitte őket egy általuk ismeretlen, "Vidék" nevű helyre. Ott aztán úgy eltévedtek, hogy csak napokkal később értek vissza.

A pót-Pridenak is nevezett eseményen részt vett az összes bal-liberális párt is, "Büszkék vagyunk rá, hogy büszkék vagytok!" illetve "Minden itt van, amire büszkék lehetünk!" feliratú molinók mögött vonulva.


A városházára tűzött szivárványos zászlóról visszafogottan nyilatkozott a "Holtodiglan" nevű nekrofíl szervezet. Az elnökük kijelentette: ők mindaddig elnyomásban szenvedve élnek, amíg a halottakat eltemetik, a helyett hogy átadnák őket nekik, kielégületlen nemi vágyaik beteljesítésére.

A gerontofílek szervezete nem nyilatkozott, ők épp egy szociális otthonban próbálták elmagyarázni a 95 éves Juliska néninek, hogy ő boldogan és saját akaratából ment bele a gruppenszexbe, csak a fránya Alzheimer-kór miatt nem emlékszik semmire.

A transzneműek bejelentették, hogy szimpátiatüntetést rendeznek a főpolgármesteri döntéshez, de a tüntetés napján egyikük sem tudta eldönteni, hogy ő aznap nő, vagy férfi. E miatt nem tudtak felöltözni az alkalomhoz illően - így aztán otthon maradtak.

Szintén otthon maradtak a "Szado-Mazo Egyesület" tagjai. Ők indulás előtt úgy összevesztek, hogy az durva verekedésbe ment át - amitől beindulva hatalmas orgiába csaptak.

A mindig vidám "Őzemberek" egy parkban szerveztek békésen legelő szimpátiatüntetést.

A "Leopárdemberek Klubja" viszont az állatkertben tüntetett a ketrecbe zárt leopárdok azonnali kiszabadításáért, a "Törpeharcsák Szerelmesei" egylet pedig a horgászok bebörtönzését követelte.

A magukat páros napokon félig ember, félig gép, páratlan napokon 8 karú, polip formájú űrlénynek tartó transzhumán-terminátorok nem reagáltak. Ők - ahogy minden nap - a NASA űrkikötője előtt tüntettek azért, hogy alanyi jogon kapjanak saját űrhajót.

Nem reagált a magukat angyalnak identifikálók szövetsége sem. Ők azzal voltak elfoglalva, hogy évről évre hiába csapkodnak a karjaikkal, nem tudnak a felhők közé emelkedni. Meggyőződésük szerinti ennek oka a buta és bugris, a haladást meg nem értő társadalom rosszindulatú kisugárzása.

A kizárólag saját magukkal szerelmeskedő aszexuálisokat G. Zsolt képviselte, aki immár nem egy szállodai szoba mélyén, hanem az erre összehívott sajtótájékoztatón, a kamerák kereszttüzében elégítette ki magát.


Sokan adtak hangot annak, hogy a város lakosságának kevesebb, mint 4%-át kitevő, különböző szexuális aberrációk dicsőítése sérti a normalitás életét élő több, mint 96%-ot. Rájuk Szivárványváros önkormányzata hatalmas összegű pénzbírságot szabott ki.


Végül a főpolgármester egy tévériportban nyilatkozott arról, hogy a szexuális aberrációkat egyesítő szivárványos zászló egyben az ellenzéki összefogás jelképe is, és mindazoknak, akik ezzel nem értenek egyet, a kommunista összefogás vezérével kilöveti a szemét.
Természetesen demokratikusan, így minden áldozatot addig veret azonosító nélküli, rendőrnek látszó egyenruhásokkal, amíg alá nem írják, hogy a szemüket a beleegyezésükkel lőtték ki - biztosítva közben a szemkilövő szakemberek mellett az orvosokat is.

Ezután a városvezetés bezáratta az összes pszichiátriát, mondván: nincs olyan, hogy mentális zavar, téveszme, vagy kényszerképzet. Mindenki az, aminek hiszi magát és mindenkivel az történik, amiről azt gondolja, hogy megtörténik. Az újságok pedig címlapon hozták le mind a négy Napóleonnal készített riportjukat.

Majd városvezetői hatalmukat fitogtatva a térképektől a koronáig mindent szivárvány színekbe öltöztettek.

Mikor már nem találtak sem szakrális, sem sportegyesületi jelképet, amit még nem szivárványosítottak, új ötlettel álltak elő:

Az LMBTQI(xyz) közösség minden tagja megkapja a "hagyományos" családoknak járó támogatást.
És mivel ez nem kevés pénz volt, hosszú sorokban gyülekeztek a jelentkezők.

Volt aki az édesanyjával ment, mondván: őt anyucinál jobban senki nem szereti, és mivel amúgy is sokan mondták neki hogy "b...meg anyád", hát megtette. Nem is egyszer. Ők innentől egy pár, kérik a támogatást.

Sokan a kutyájukkal mentek, mert az ő életükben másnak nincs hely, és aki a kutyával való közösülést elutasítja, az fajgyűlölő. Márpedig a fajgyűlölet nemcsak kirekesztő, hanem fasiszta is.

Voltak, akik ugyanezt mondva macskával álltak sorba. De volt, aki tengerimalaccal és volt, aki hullámos papagájjal.

Néhányan egy dögkútból kicibált döglött szamárral mentek, mondván: ők egyszerre nekrofílek és zoofílek, így nekik a pénz duplán jár. A szerelemnek amúgy sincs sem faja, sem szaga - így azonnal beperelik azt, aki kritizálni meri, hogy ők az életüket csak és kizárólag egy oszlásnak indult szamár tetemével való szerelmi kapcsolatban tudják elképzelni.

Sorban állt egy magát metroszexuálisnak mondó kisebb csoport is, akik vakondokot vittek magukkal, mondván: az kicsi, szőrös, és noha a föld alatt szeret lenni, ők ilyennek imádják.

De ott voltak azok is, akik egy folyóval, közkúttal, stoptáblával, nappal, holddal, csillagokkal, pályaudvarral, autóval, tükörrel, frissen kiásott gödörrel jelentettek be élettársi kapcsolatot.


Szivárványváros liberális kerületeinek polgármesterei pedig szemrebbenés nélkül fizettek mindenkinek. Miért is ne tették volna, hiszen az nem az ő pénzük volt, hanem az adófizetőké, akiket mindezért újabb és újabb adókkal sarcoltak.


Ekkortájt sétált az utcán kézen fogva Jóska Pista és Gipsz Jakab.
Ők is felvették a támogatást, de mivel csak a saját szexuális orientációjukat tartották elfogadhatónak, a sorban állva megvetve nézték azokat, akik nem homoszexuális párként jelentkeztek a pénzért.

Épp azon beszélgettek, hogy mire fogják költeni az önkormányzattól kapott összeget, amikor megálltak egy, "A szivárvány családok gyönyörűek!" feliratú plakát előtt, és a földbe gyökerezett a lábuk...

- Látod Pityukám, mondtam én, hogy ha a kutyát is bevesszük a szexbe, az nem megcsalás! - Mondta Jakab, de Pista mást szűrt ki a képből.
- Hülye vagy, ne azt nézd! Látod, az a szexi szakállas fiúka terhes! Mondtam én, hogy te nem felfúvódva vagy, hanem gyereket vársz! - Majd nagy levegőt véve, büszkén folytatta: - Apa leszek!
- Húúú, de jóóóó! - Kiáltott fel Gipsz Jakab - Siessünk haza, és nekiállok szülni!

Ahogy hazaértek, be is ugrott a fürdőkádba, Jóska Pista pedig a kezét szorítva mondta az instrukciókat:
- Nagy levegő... Nyomd! Nyomjad még, erőlködj! Ne félj, ez a szülési fájdalom, teljesen normális!
Gipsz Jakab pedig nyomta, nyomta és nyomta, amíg végül világra jött a két, egymást szerető férfi közös gyermeke.

- De hisz nem sír fel! - Zokogott Jakab.
- Mert nincs szája! - Nyugtatta meg Jóska Pista.
- Szemei sincsenek!
- Legalább nem látja ezt a klímavésztől pusztuló világot.
- De kezei és lábai sincsenek!
- Attól még a miénk! - Mondta Pista és magához ölelte újszülöttjüket.


Másnap el is mentek Szivárványváros önkormányzatába, hogy családtámogatást és gyermektartási segélyt kapjanak.
A hivatalnok azonban furcsán nézett a babakocsi tartalmára:
- De hiszen ez a barna... - ám Pista rögtön közbevágott:

- Nana! Mi ez a rasszista megnyilvánulás a bőrszínére?!

- Nem úgy értem - visszakozott a hivatalnok - hanem úgy hogy a szaga... - ám Pista újra közbevágott:
- A szerelemnek nincs szaga, a szerelemgyereknek pláne nincs, ő pedig igaz szerelmünk gyümölcse! Vagy talán kételkedik abban, hogy egy férfi is szülhet gyermeket? Csak nem azt akarja állítani, hogy a prosztata nem tud méhként funkcionálni? Netán csak nem homofób?

- Dehogy, dehogy, jó, jó, értem én! - Hebegett a hivatalnok - De akkor is a formája nem hasonlít csecsemőre, hisz úgy néz ki mint egy nagy darab szar.

- Body shaming! - Ordított fel egyszerre Jóska Pista és Gipsz Jakab - Mit képzel? Feljelentjük! Bepereljük! Kirúgatjuk! Tönkretesszük! Földönfutóvá tesszük!

- Félreértenek! - Fogta könyörgőre a hivatalnok - Én nem úgy gondoltam, én ugyan soha, nem, nem, dehogy! Nagyon szép és aranyos baba, máris intézek mindent csak adják ide az anyakönyvi kivonatát.

- Az nincs, mert otthon szülés volt! - Mondta büszkén Gipsz Jakab.

- Majd maga elintézi! - Tette hozzá fenyegető hangsúllyal Jóska Pista.

- Ó hogyne, persze, nem gond! - Hebegett a hivatalnok - Intézek mindent, és ígérem, hogy a mozgáskorlátozott illetve egyéb fogyatékkal élőknek járó támogatásokat is megkapják majd. Már csak két kérdésem van. Mi a gyermek neme? Kislány? Kisfiú? Egyéb?

- Majd ő eldönti! - Vágták rá egyszerre.

- Persze, persze, ez így helyes. Már csak a nevét szeretném megtudni, és készen is vagyunk.

- Hááát... Öööö... Mi Jankóra gondoltunk... - Mondta bizonytalanul az LMBTQI(xyz) pár, és a hivatalnok rögtön fel is vitte a számítógépes rendszerbe:

- Szülő1: Gipsz Jakab. Szülő2: Jóska Pista. Gyermek neve: Szar Jankó.


Teltek múltak az évek, Gipsz Jakab és Jóska Pista boldogan éltek a családi és egyéb pótlékokból, Szar Jankó pedig sosem panaszkodott semmiért. Dicsérték is szüleit érte a barátaik: milyen jól nevelt ez a gyermek, sosem nyafog, sosem rosszalkodik - ők pedig büszkén mondták ilyenkor, hogy ez a modern, tudományos nevelésnek köszönhető.

Az óvodában sem volt rá panasz, kivéve azokat az alkalmakat, amikor a gyerekeknek LMBTQI(xyz) érzékenyítést tartottak.
Mert hiába is mondott bármit az oktatásra hívott drag queen, a kis Szar Jankó nem foglalkozott se a kislányokkal, se a kisfiúkkal, ahogy mindig, ilyenkor is kizárólag a körülötte döngicsélő legyekkel volt elfoglalva.
Végül abban állapodtak meg az óvónőkkel, hogy nem kell rajta nemváltó műtétet végrehajtani, ráér dönteni, hiszen még az is lehet, hogy ha nagy lesz, légyemberként akar majd élni.


Csakhogy eljött az iskolakezdés ideje, és azzal új, nem várt gondok...
A szülők minden próbálkozása ellenére egyetlen iskolába sem akarták felvenni a kis Jankót, mondván: az oda járó gyerekek szarfóbiások, nincs bennük elég tolerancia a másság ilyentén formájának elfogadásához.

Jóska Pista és Gipsz Jakab sehol sem találtak az immár 6 éves Szar Jankónak az ajánlásoknak megfelelő szar-iskolát.
Ám egy napon a segítségükre siettek a jogvédők, akik beperelték az államot. Hosszas pereskedés után 25 millió forintos kártérítést ítélt meg nekik a bíróság, egyben kötelezve a kormányt, hogy tartsa be a jogállamiságot. Az indoklásban elhangzott, hogy mivel minden szarságnak különleges jogai vannak, Szar Jankónak is joga van a megfelelő oktatáshoz.

Így aztán az adófizetők pénzéből Szivárványvárosban egy új iskola épült, rajta hatalmas, szivárványszínű táblára írva: A Liberális Szar Iskolája.

Csupán egyetlen újságíró vette a bátorságot arra, hogy felvesse: ez elég nagy pénzkidobás volt, elég lett volna ha a város pénzén magántanárok járnak Szar Jankóhoz. De őt másnap kirúgták az állásából, harmadnap pedig az Antifa transgender ága agyonverte.


Miután a South Park c. sorozat Kula bácsiról szóló részeit dokumentumfilmmé nyilvánították, Jóska Pista és Gipsz Jakab egyre ismertebb lett. Szivárványváros vezetősége nekik adta a "Leggyönyörűbb szivárvány család" díjat. A díjátadón a magasba tartott Szar Jankót hatalmas tapssal ünnepelte a megjelentek tömege. Az élőben közvetítő független-objektív televíziók elfelejtették megemlíteni, hogy esemény előtti napokban a városvezetés minden lakástulajdonost arról tájékoztatott, hogy aki nem jön el lelkesen tapsolni, annak az ingatlanadóját a triplájára emelik.

Így lett aztán Jóska Pista és Gipsz Jakab viharos gyorsasággal híres médiasztár, egyik tévétől a másik rádióig jártak nyilatkozni arról, hogy velük nem lehet szarakodni.

Ezért aztán nem volt idejük arra, hogy minden nap személyesen vigyék iskolába Szar Jankót.
Megkérték hát Bözsike nénit, a közkedvelt házvezetőnőt, hogy ellássa a szükséges teendőket.


Az első nap Jóska Pista és Gipsz Jakab késő éjjel, fáradtan tértek haza egy vitaműsorból. Arról szólt az eszmecsere, hogy Szar Jankó lehet-e a következő választáson polgármesterjelölt, vagy sem. A kirekesztők szerint elég sok szarjankó van már így is a város élén, nem kellene őket még klónozni is. Persze ők nem hagyták magukat, ordítva lefasisztáztak, lehomofóboztak és legazembereztek mindenkit.

Amikor hazaérve beléptek az ajtón, Bözsike néni magából kikelve fogadta őket:
- Hihetetlen, hogy mik vannak! Én már rengeteg családnál dolgoztam, de azért még van, ami nekem is sok!!!
Képzeljék, valami beteg állat beleszart a gyerekágyba, ott bűzölgött a hatalmas adag fekália a közepén! Pfúj! Azt hittem rögvest kihányom a belem, de én kötelességtudó asszony vagyok! WC papírba tekerve bedobtam a klotyóba és lehúztam! Majdnem eldugult tőle, de végül csak levitte a víz. Az ágyneműket pedig szépen kimosva...

- Micsodaaaa! - Sikított fel Gipsz Jakab - A férfiként szült kisbabám, ez én egyetlen ... - Ám ekkor a szívéhez kapott, és holtan esett össze.

- Jankóóóó! - Ordított Jóska Pista - Tarts ki! Megy apa és megment! - Majd rávetette magát a WC csészére, és olyan erővel próbált lemászni a lefolyón, hogy beleszorult és megfulladt.

A két férfi szerelmének férfi által szült gyümölcse pedig örökre eltűnt a csatornában.

Ha örökre el nem tűnt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Minden őrület addig tud elmenni, ameddig hagyják,
és csak ott áll meg, ahol megállítják.

(by L.W.L.)