A siránkozó zenebogár

Avagy: A tücsök és a hangya.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tücsök, és egy hangya.

Bár e két rovar egymás szomszédságában született, életútjuk már különböző volt. A zenét mindketten szerették, a hangya zeneiskolába járt, mellé hetente háromszor magántanárhoz. Szorgalmasan tanult és gyakorolt, így közepes tehetsége ellenére az osztálya egyik legjobbja lett.


A tücsök mindig nevetett rajta, amikor találkoztak.
- Kicsi hangya, kicsi hangya! - Mondta neki ilyenkor - Reggel lótsz, délután futsz, egész nap gürizel! Bezzeg én, nappal alszok este bulizok, és betépve akkorákat zenélek, hogy minden lányról leesik a bugyi! Hiába a sok fáradtság, te erre sosem leszel képes!

De a hangyát ez nem zavarta, sok sikert kívánt és már futott is gyakorolni.

Teltek múltak az évek. Mindketten felnőttek már és mindketten a zenéből éltek, amikor egy este összefutottak. A tücsök épp egy kocsmába igyekezett, ahol a haverok már várták, a hangya pedig hazafelé tartott egy fárasztó, falunapon tartott koncertről.

- Szeva' kicsi hangya, mi van veled güribarát? - Harsogott nevetve a hangyára a tücsök - Gyere igyál velünk, téged is meghívlak!

- Szia, köszönöm, jól vagyok, de fáradt vagyok már vigadozni. Ám örülök, hogy te jól vagy, láttam a tévében is milyen jól megy sorod.

- Mi az hogy! - Hencegett a tücsök. - Amióta a büdösbogarak felkaroltak, más dolgom sincs, mint szórakozni. Piálok reggel, drogozok délután, bulizok este - te csak szeretnél így élni, kicsi beste!

- Hát nem is tudom... - Vakarta meg a fejét a hangya - Tudod jól, hogy hogy én nem vagyok zenebogár. Ismerted apámat, tudod hogy ő úgy nevelt, hogy hirtelen magasra törni nem szabad, mert azt csak összetákolt emelvénnyel lehet, ami mindig hamar összedől, és aki a csúcsán állt, nagyod esik és pofára.

- Hagyd már a "Lassan járj, tovább érsz" apádat, aki mindig mindent maga épített lépésről lépésre! Minek az! Nézz csak engem! Senki voltam, ám ahogy felkaroltak, egy éven belül csúcs celeb lettem! A büdösbogarak profik, a pénznek pedig nincs szaga. Ők igazi csodabogarak, mindent tudnak a szakmáról, dől itt a pénz mint az áldás, király vagyok, te kis csámpás!

- Értem én, biztos jó neked. És mond, mennyit fizetsz nekik?

- Én? Semmit. Ők fizetnek nekem. Én koncertezek, ők meg tejelnek.

- Érdekes... - Mondta a hangya és zavarodottan lengette meg csápjait - Én úgy tudtam, hogy egy koncertnek van nyeresége, ami azé aki szervezi. Az enyémeket én szoktam szervezni, így az mind az enyém. A tiédeket te szervezed?

- Hülye vagy te hangya! - Röhögött fel a tücsök - Persze hogy nem én. A Zenebogár Vállalat szervezi, és a nyereségből fizetnek ki engem. 20, azaz húsz százalékot kapok! Bizony! A krumplibogár csak tízet, de én... Én húszat!

- Az jó dolog lehet, nem értek az ilyesmihez. Biztos nagyon sok megtakarított pénzed van.

- Lenne, ha a világ nem ilyen lenne! - Röhögött fel a tücsök. - De amikor elváltam az első feleségemtől, a két közös kistücskünk miatt mindenem elvitte. De nem bántam, mert így el tudtam venni a másodikat, aki egy szépségkirálynő volt, híres modell. Mondjuk amikor elváltunk, anyagilag ő is lenullázott...
De ott volt a harmadik feleségem. Ő azután vált el tőlem és vitt mindent, miután összetörte az újonnan vett, 40 millás kocsimat. De sebaj! Megnősültem negyedszer is, de most már több eszem van! Nem veszek lakást, csak bérlem a nagy házat, a nyolcvan millás kocsim is lízinges, ami lóvét meg nem költ el a butikban az új asszony, én gyorsan eliszom, eldrogozom és elbulizom! Ha ez is elválik, semmije se lesz, hahaha! - Nevetett a tücsök, de úgy, hogy a könnye is kicsordult.

- Érdekes életforma. - Mondta erre a hangya - Én egy régebbi kocsival járok, de legalább az enyém. Két új bolyt is építettem a gyerekeknek, most gürizek a harmadikért.

- Látod, csak gürizel! Ha beszállnál te is, nagymenő lehetnél, nem lenne többé gondod! Tolhatnád a lemezeid mindenfelé!

- Azt most is tolom. Igaz, messze nem fogy belőle annyi, mint a tiédből. A legújabbam épp arról szól, mi mindenre kell figyelni egy új hangyaboly építése közben.

- Fúúúúj! - Köpött egyet a tücsök. - Ezt nevezed te témának? Ki kíváncsi ilyesmire?

- Hááát... Az évek alatt lett közel ötvenezer követőm, a Youtube-on is pár hónap alatt 100 ezer felett szokott lenni a számláló.

- Csicska hangya kicsi vacka! - Horkant fel a tücsök. - Nekem amikor felkerül a legújabb klipem, a srácok rögvest nekiesnek a pörgetésnek, egy hónap múlva már 20 millió felett jár! Aztán meg jönnek a gratulációk, hogy mekkora király vagyok!

- Értem. És miről fog szól a legújabb lemezed?

- Egészében még nem tudom. Azt mindig a zenebogár menedzserek mondják meg, sokszor még a szöveget is ők írják. De ez így tök jó, nem nekem kell görcsölni vele. Annyit tudok, hogy a nyolc számból egy a szexről, egy a bulizásról, három pedig arról fog szólni, milyen rossz a rendszer és elnyomó a kormány.

- Te tücsök! - Szólt közbe csodálkozva a hangya - Ha ők mondják meg miről szólnak a számaid, hogy nevezed ezt önkifejezésnek? Hisz a tévében is azt nyilatkoztad, hogy ezek mind belső késztetésűek, az önkifejezésed zenei formája.

- Oly ostoba vagy mint egy... Mint egy... Mint egy hangya!!! - Ordított rá a tücsök - Mit tudsz te az igazi művészetről? Azt hiszed attól, hogy az iskolázott hangodon énekelgetsz a pár száz fős közönségednek, már tudsz valamit?! Figyelj csak, megmutatom neked milyen az igazi, modern tücsök-RAP!

És kinyújtva lábát, ciripelni kezdett, az új dalát énekelve:

- Geci a kormány, köcsög a rendszer,
Megmondtam én, ezt már ezerszer,
De a gitáromból, kardot csinálok,
Megszerzem én, amire vágyok!

- Ne, ne, neeeeee!!! - Kiáltotta ekkor a hangya, egyszerre négy lábát szorítva a füleire - Ez iszonyatosan hamis! Borzalmas, ettől még a botfülű sáska is saját magát harapná ketté, csak hogy ne kelljen tovább hallgatnia!

- Jól van na! - Hagyta abba a zenélést sértődötten a tücsök - A stúdiókban digitálisan profi szinten feljavítják a számaim, a koncerteken pedig mindig playbackről tolom.

- Felvételről? - Hüledezett a hangya - Én mindig élőben tolom, éneket is, zenét is, hisz szeretem csinálni, együtt énekelni a közönséggel, együtt ...

- Pancser hangya! - Horkant rá a tücsök - Egy átbulizott éjszaka után biztos van hangom, meg bedrogozva nem vétem el a ciripelést, mi? Ne röhögtess. Amúgy is te tanultál zenét nem én, nekem nincs iskolázott hangom, ciripelni se gyakoroltam annyit, hogy bármikor, hiba nélkül letoljak nemhogy egy koncertet, hanem akár egyetlen számot. Na és? Akkor is én vagyok a sztár, én vagyok a celeb, nekem dől a pénz, te pedig egy szánalmas buta hangyagya vagy, sose lesz belőled híresség. Én viszont jövőre az Eurovízión is indulok!

- Sok sikert kívánok! - Mondta erre a hangya.

- Meglesz! - Válaszolta dölyfösen a tücsök - És most megyek átmulatni az éjszakát, mert várnak rám a haverok!

A hangya nem szólt, csak bólintott, és csendesen hazaballagott.


Teltek, múltak az évek...

A hangya szorgalma nem lankadt, egyre több rajongója volt, amikor váratlanul beköszöntött a világjárvány.

Kijárási tilalmak jöttek, a fertőzésveszély miatt tilos lett nagy tömegeknek együtt lenni. A rendeletek szerinti maximális 500 fő a rendezvényszervező cégeknek nem volt üzlet, ezért minden zenei eseményt elhalasztottak.

A Zenebogár Vállalat óriáskoncertjei mind elmaradtak, a velük szerződésben álló énekesek és zenészek pedig otthon ülve, nagy pénzek helyett a nagy csodát várták.

Nem így a hangya. A karantén miatt otthon ülők közül egyre többen töltötték le az új s még újabb számait a Spotify-ról, melyekért a pénzt ő kapta, nem valamelyik zenei vállalat.

A Youtube-ra tett klipjei egyre nagyobb nézettségűek lettek, koncertjein pedig mindig telt ház volt. A hangya ugyanis továbbra is koncertezett.

Nem nagy stadionokban, nem 25 ezres közönségek előtt, hanem kis művelődési házak termeiben, 4-500 fős közönségnek. De minden nap. És minden nap minden jegy elkelt, hiszen nemcsak a saját rajongói töltötték meg a termet, hanem azok a rendszeres koncertekre járók is, akik a nagy gigabulik helyett most - jobb híján - beérték kicsivel is.

A hangya népszerűsége nőttön nőtt, míg a tücsökre hónapról hónapra egyre kevesebben emlékeztek.

Egy napon, amikor a hangya épp az aznapi koncertjére készült, becsengettek hozzá. Amikor ajtót nyitott, meglepve nézett az előtte félszegen álló tücsökre.

- Hááát öööö... Szia, drága hangya barátom, tudod, épp erre jártam, gondoltam benézek hozzád.

- Szia, örülök hogy látlak, bár meglep, de örülök! - Fogadta mosolyogva a hangya - Mesélj, hogy vagy s mint megy sorod?

- Jaaaaaj, ne is kérdezd, borzalom! - Sikoltott fel a tücsök, és a lábai úgy remegtek, hogy maguktól kezdtek keserű ciripelésbe - Ez a mocsok kormány! Ez a szemét rendszer! Ezek a gazember miniszterek! Hónapok óta nincs koncertem, elmaradtak a turnék, szünetelnek a haknik! Drága jó hangya barátom, tudod hogy mindig mennyire szerettelek, segíts rajtam!

- De mit tehetek én? - Kérdezte meglepve a hangya. - Hiszen ott vannak a lemezbevételeid, ott vannak a zenéid jogdíjbevételei, ekkora rajongótábor mellett az már nem kevés pénz.

- Ugyan! Azt gyakorlatilag mind benyelik azok a rohadék büdösbogarak! - Siránkozott a tücsök.

- De hisz a múltkor azt mondtad azok mind szuper csodabogarak, és engem is csatlakozni hívtál!

- Átvertek a büdösbogarak. Csak arra kellettem nekik, hogy tízmilliókat keressenek rajtam. Kihasználtak, becsaptak, a szerződések szerint nekem csak a turnékból jár pénz, az meg ugye nincs... - Siránkozott még keservesebben a tücsök, majd úgy térdre vetette magát a hangya lábtörlőjén, hogy mind a hat térde belesajdult, és úgy folytatta:

- Drága hangya, gyermekkori jó barátom, lelki testvérem, segíts rajtam!

- Tudod mit, tücsök koma, van is egy ötletem! - Mondta a hangya, és a tücsök boldogan kezdte lengetni a csápjait.

- Épp készülődök a mai koncertemre. Tarts velem, felléphetsz előttem - vagy utánam, ahogy csak akarod.

- Jaj de jó, erre vágytam! - Kiáltott fel a tücsök és előkapott a zsebéből egy DVD lemezt. - Tessék, itt vannak a számok a playbackre!

- Nem fog menni barátom... - Szólt csendesen a hangya - Tudod én élőben zenélek, a fellépéseim technikai cuccai között nincs is olyasmi, amivel alkalmas lenne a playback.

- Ostoba retek hangya, agyatlan hangyagya! - Kiáltott fel dühösen a tücsök, és a lábtörlőn hanyatt vágva magát, mind a hat lábával csapkodni kezdett maga körül - Tudod jó, hogy sem énekelni, sem zenélni nem tudok rendesen, hangom erőtlen és rekedt, a ciripelésem fals! Csak szuper cuccokkal és keverőpulttal lehet ebből menő hangzást csinálni! Playback nélkül egyszer próbáltam, akkor is majdnem megvert a közönség!

- Hát akkor nincs más, szervezek neked is olyan kis művelődési házakba saját koncertet, ahol én is szoktam. Ott felállíthatod a saját berendezéseid és tolhatod a tátogást a DVD-ről. Egyszerre úgy 450 emberre számíthatsz, de tolhatsz belőle havonta egy tucatnyit is, és az máris nem kevés pénz a belépőjegyekből.

- Mit habogsz, hangya?! - Ugrott fel a tücsök, csápjaival dühödten körözve - 4-500 ember? Ez neked közönség? Azt hiszed én is olyan csicska hangyagya vagyok mint te?! Én nagy sztár vagyok, rajongott celeb! Ráadásul nem fogok havi 12-szer koncertezni, mit képzelsz, valami rongy retek munkagép vagyok? Én igazi zenebogár vagyok, havi max. egy-két koncerthez vagyok szokva! Az állandó robot csak az olyan rovarkáknak való mint te vagy, hangyagya!

- Tudod mit, tücsök? - Szólt ekkor a hangya, és negédes hangon folytatta:
- Akkor fogd meg a lemezedet és bazd meg! - Majd úgy rávágta a tücsökre a bejárati ajtót, hogy annak még harmadnap kóválygott a feje.


Pár héttel később a tücsök otthonában, mindenkire átkot szórva éhen halt.
A hangya viszont tovább koncertezett, népszerűsége nőttön nőtt.

Mire elmúlt a világjárvány, már egyike volt a legismertebb zenészeknek, ha stadionban adott koncertet, ott is elkelt minden jegy.


A Zenebogár Vállalat pedig új tücsköket fedezett fel és emelt piedesztálra, majd dobta őket az utcára, amikor már nem hozták az elvárt hasznot, hogy aztán új tücsköket keresve elölről kezdjék az egészet.


Ekkor már a hangya gyermekkori szomszédjára, ez egykori celebre, a tücsök-rapperre már a törött szárnyú katicabogár se emlékezett.


Ha rá legalább a katicabogár emlékezett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Aki nem önnön erejéből és tudásából emelkedik fel,
az örökre eltűnik az első gödörben.

(by L.W.L.)