A húsvéti nyúl biciklisávja

Avagy: Tömegközlekedés hintalovon.

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen, volt egyszer egy Furapest.
Furapest szépen fejlődött, romok helyett felújított épületek jelentek meg az utcáin, de fura lakóinak ez nem tetszett.

Úgy döntöttek, legyen ennek vége, hiszen azért épült - szépült rohamosan a város, mert a vezetői mindent elloptak. Ezért az idősödő oroszlán helyett megválasztották a város főpolgármesterének a fiatalos húsvéti nyulat, akit történetesen Húsvéti Éljenmájusegy Gergelynek hívtak.

Húsvéti pedig nekiállt az elvárásoknak megfelelő városvezetéshez. Elsőként felvette tanácsadónak az összes mezei nyulat, az üregi nyulak pedig bizottságokban kaptak semmittevésért jól fizető állásokat. Elvégre a család az család, még ha nagy is, támogatni kell a rokonságot.
Ezért kapta az új városvezetés a nyúlegylet nevet.

A nyúlegylet tagjai első intézkedésként demokratikusan szétosztották maguk között a város megtakarított pénzét. Húsvéti pedig mindent átadott nekik, amit a kasszában talált. Ünnepelték is érte harsányan:
- Éljen a főpolgármesterünk, imádott nyuszifülünk, a főnyúl, aki nekünk mindent lenyúl!
Ő erre kisgyermekes mosollyal csak annyit mondott:
- Ilyen az, amikor a nyúl viszi a puskát!

Ám a város pénze hamar elfogyott, mert a tapsifülesek hatalmas fizetésük mellé még a répatortát is közpénzből vették a legdrágább étteremből – mert csak annak volt 10 csillagos zöldéttermi kitüntetése.

Ekkor a sok nyúl mind összeült, és kitalálták: eztán nem költenek semmire. Nemhogy utakra, hidakra, de még fűnyírásra se.

A parkokban az égig érő parlagfüvet „Méhlegelőnek” nevezték, és elhitették a választóikkal, hogy csak akkor marad sokáig friss a répa, ha a bozót körül milliónyi szúnyog zümmög.
És hogy ne legyen feltűnő a gaz, a kukák zömét is eltüntették, így a felgyülemlő szeméthegyek harmonikus városképet alkottak a gyorsan növekvő csalánnal.
Persze ez sokaknak nem tetszett, ám akik elmentek az önkormányzatba tiltakozni, azoknak addig énekelték a „Nyuszi ül a fűben” című gyerekdalt, amíg ráunva a meddő vitára haza nem mentek.

De sok volt még a gond. Furapest lakói szerettek ide-oda járni-kelni a városban, ám ezt a szokásukat a nyúlüregben kuksolni szerető nyúlegylet nem értette.
Néhány rettegéssel töltött nap után úgy döntöttek, nem jó az, ha az emberek járkálnak, még a végén olyan tömegek jutnak el a nyúlegylethez, akik a városvezetéstől felpaprikázódva nyúlpaprikást csinálnak belőlük.

Kezdetnek az összes utat megfelezték – biciklisávok vették el a teret az autóktól, hogy aztán a gépkocsik akkora dugókban állva árasszák a benzingőzt, amekkoráért csak egy zöld mozgalmár tud igazán lelkesedni.

Ám hiába emelték fel a vonaljegyek árát, az emberek még mindig nem tartották a tömegközlekedést a legjobb megoldásnak, pedig még a járatokat is ritkították, hogy az egymáshoz zsúfolódott emberek lássák, milyen sokan is utaznak rajta.

Ekkor a sok nyúl mind újra összeült, és kitalálták: nemcsak a parkolás árát kell a sokszorosára emelni, hanem be kell hozni a dugódíjat is. Ki is számolták, ez mennyi legyen ahhoz, hogy amikor szétosztják a nyúlegylet tagjai között, egyikük se legyen elégedetlen.

Az emberek azonban elégedetlenek voltak, mert ekkora sarcot már nem bírtak fizetni. Ám a nyulak csak erre vártak, és az összes autót, amire nem volt fizetve az égig érő sarc, a tartozás fejében lefoglalták, elszállították, majd eladták külföldre negyed áron.

Örültek ám a nyulak, végre nincs az utakon autó, mindenki kénytelen lesz tömegközlekedni, a havi bérletek árát fel is emelték a havi átlagfizetés összegére. A nyúlgazdászaik kiszámolták, hogy ebből majd mind hamar meggazdagodnak.
Mellé – mert sok pénznél jobb a több – a bicikliutakra külön adót vetettek, „Húsvéti Bringadíj” néven. Azokkal, akik nem örültek a nyuszi hozta meglepinek, elégedetlenségi különadót fizettettek.

De az emberek inkább nem mentek sehova. Ha mégis, akkor gyalog.
Dühös is lett ezért a húsvéti nyúl, meg hát az összes mezei nyúl is mind elkezdte őt fenyegetni, hogy elássák, ha nem tesz valamit, hisz köztudott: aki a nyúlegyletben nem keres évi 100 milliót, az vagy hülye, vagy agyon kell ütni a főpolgármestert.

Így a húsvéti nyúl az utakra új sávot festetett „Szobabiciklisáv” néven, és rendeletet hozott, hogy szobabiciklizni eztán csak azokon lehet.
Hogy minden zöld módon támogassák a közlekedést, ezeken a sávokon engedélyezték a hintalovaglást is – az újságok címlapjai pedig az út közepére tett hintalovon délcegen ülő húsvéti nyúl képeivel voltak tele.

Az utak maradék részére pedig fél méteres kockákat festetett, hogy aki nem megy sehova, abban álljon egy helyben.
E kockák némelyikét pirosra festették, „Sportpálya” felirattal, elvégre ezek helyben futásra is alkalmasak.

Persze nem maradt hely a buszoknak, troliknak, villamosoknak – de egy zöld városban az ilyen környezetszennyező dolgoknak nem kell hely.

Végül a húsvéti nyúl egy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy mivel a városban túl nagy a zsúfoltság, ennek megszüntetése érdekében bevezeti a „Helybenmaradási Adót”. Innentől aki nem megy sehova, külön adót fizet.
A járdákon pedig a parkolóőrökből átképzett gyalogos ellenőrök álltak minden zebránál, mert az azokon való átkelés is díjköteles lett.

Boldogan lengették a nagy füleiket az urakká lett nyulak, mert több pénz folyt be nekik, mint amit még a mezőn futkosva el tudtak képzelni.

Össze is hívták az országos nyúltanácsot, ahol a közeledő választási kampány volt a téma.
Mind egyetértettek abban, hogy Furapest példáját országossá kell tenni, a húsvéti nyúl pedig ne főpolgármester, hanem miniszterelnök legyen, és mindenhol a fura nyulak legyenek az urak.

A tervükön úgy fellelkesedtek, hogy hirdetményt tettek közzé, melyben kijelentették, hogy ők innentől vörös és hatalmas vérnyulak, akik eztán répa helyett már csak medvét, oroszlánt és turult esznek.

Ám ekkor a ragadozó madarak azt mondták: elég volt. Széttárták szárnyaikat, és a magasból lecsapva megragadták és széttépték a leghangosabb nyulakat, a többiek pedig rémülten szétszaladtak a mezőn, ám sokukat ott is utolérte a végzet.

A maradék nyúlként futott a hegyen is túl, a porba hasalt és talpat is nyalt. Meg sem álltak Brüsszelig, hogy elpanaszolják: a demokratikus nyúlegylet hatalma összedőlt. Ám ott senki nem állt szóba velük, mert azzal voltak elfoglalva, hogy hidat építsenek szivárványból.

Ha a nyulak mind szét nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
„A nyulak csak ott bátrak,
ahol nincsenek ragadozók.”

(by L.W.L.)
2021.06.25.