Avagy: hadsereg a szivárványos lobogó alatt
Minden évszázadnak megvannak a maga sajátosságai. A változásai, a problémái, és a háborúi, melyek egyetlen században sem kerültek el egyetlen országot sem a történelem során.
Ám mégis sokan hiszik, hogy a háborúk őket el nem érhetik, náluk örökké béke lesz, mert ők okosabbak és előrelátóbbak az előző korokban élőknél.
Volt egyszer egy Liberália.
Liberália lakosai mind azt hitték, ők már soha többé nem látnak háborút, ha mégis, azt csakis a tévében.
Ám egy napon arra ébredtek, hogy a szomszédos országok iszlám kalifátusokká és emírségekké alakultak, akik összevont hadsereggel megtámadták Liberáliát. A kormány kétségbeesetten próbált hivatásos katonákat toborozni, de sikertelenül. Végül akit csak lehetett, sorkatonának soroztak be, reménykedve abban, hogy számbeli és stratégiai fölényük győzelemre juttatja őket.
Azonban sok fronton kellett egyszerre kiállniuk. A kulcsfontosságú főváros védelmére a II. Pride hadsereg 3. gyalogezredét küldték.
Keleti Libernyák front, az invázió 25. napján
A liberáliai "Szivárvány" nevű zászlóalj legnagyobb százada állig felfegyverkezve, hosszú lövészárokban várta az ellenséget, amely harsány csatakiáltással indult rohamra ellenük.
- 5. Szivárvány század! Fegyveeeert tölts! ... Cééél ... Tűz! - Kiáltotta az őrmester.
A kapott parancsra mindenki az egész tárat kilőtte. A levegőbe.
- Mi a jó francot csináltok? - Ordított az őrmester - Az ellenséget kell lőni, nem az eget!
- Hohó! Nem úgy van az! - Mondta erre a humanitárius szakasz vezetője - Nem dőlünk be a fasiszta provokációknak, hogy holmi agresszív állatokká alacsonyodjunk. Nem! A CEU-n megtanultam, hogy az agresszív viselkedés sehová sem vezet. Én bizony nem fogok emberekre lőni. Az "ellenség" fogalma amúgy is egy náci dogma, engem nem lehet ezzel félrevezetni. Tárgyalásokat kell kezdeményezni, és mindenki számára elfogadható megállapodásra jutni.
- BAROM! Az előbb lőtték agyon a követeinket, most pedig rohamoznak! Miféle tárgyalásokat akarsz ebben a helyzetben? - rivallt rá az őrmester, de ő nem jött zavarba:
- Természetesen demokratikusat, a jogállamiság szellemiségében.
- Úgy van! Igen, így kell ezt! - kiáltozta erre a század fele.
- MARHÁK! - ordított fel az őrmester - Ha az ellenség elér hozzánk, mindannyiunkat megölnek. És akkor szabad az út a főváros felé, ahol ugyanez vár mindenkire. Kivéve a lányokra, akiket szexrabszolgává tesznek!
- Ó, ha engem is a szexrabszolgájává tenne végre valaki! - sóhajtott fel a drag queen szakasz vezetője, és a szakasz összes tagja helyeselni kezdett.
- Tényleg? - Kérdezte gúnyosan az őrmester. - Majd ha kikötöz és megkorbácsol átgondolod ezt!
- Én mindig úgy kezdem az aktust hogy előtte jól megkorbácsolnak! - Sikoltott fel boldogan az egyik drag queen, majd kiugorva a lövészárokból az ellenség felé rohant - Itt vagyok fiúúúúkáááák! - Aztán hat golyóval a mellkasában összerogyott.
- Láttátok? - Kiáltott az őrmester - A háború nem szado/mazo gruppen szex!
- A háború csak egy álprobléma, amit a kormány talált ki azért, hogy elfedje ezzel az egészségügy problémáit! - mondta erre Kónhalmi tizedes.
- Miért, nem láttad mi történt vele?
- Na és? Az hogy mi mit látunk, semmit nem jelent. Könnyen tévedhetünk is. Netán egy szakértő bizottság megvizsgálta már a történteket? Beadták a szakvéleményüket a nyomozó hatóságoknak, akik megvitatták azok tartalmát legalább hét civil szervezettel? Végül hivatalosan állást foglaltak? Nem-e? Akkor miről beszél, őrmester úr! Minek képzeli magát, hogy olyan ügyben nyilatkozik, ami túlmutat a hatáskörén?
Az őrmester ökölbe szorított kézzel nagyot sóhajtott, aztán megpróbálta másként megközelíteni a problémát:
- Na jó... Azt hiszem abban egyetértünk, hogy per pillanat nincs minden rendben. Problémák vannak, amiket meg kell oldanunk. Ha mi elbukunk, elpusztul a főváros, melyet meg kellene védenünk. És azzal szabad út nyílik tovább és lángba borul az egész hazánk.
- Hogy micsodaaa? - Horkant fel Hontalan András. - Miféle hazánk? Nincs olyan hogy haza, ez egy ócska náci duma, amivel a nacionalisták agyát mossák! A haza az semmi! Nincs és nem is volt soha, ez csak átverés!
- Már hogy lenne átverés?! - Kiáltott fel az őrmester. Talán sosem hallottad a verset:
- Talpra magyar! Hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!
- Én nem tudom mi a franc ez a versnek mondott izé! - Mondta erre Hontalan. - Az én magyartanárom nem tanított holmi fasiszta írókról meg nacionalista költőkről. Helyette Marxról olvastunk, melyet a nyílt társadalmak ideológiáinak értelmezése szerint elemeztünk. Ráadásul nem is értem miről szavalt. Mi az hogy rabok legyünk, vagy arabok? Mi a baj az arabokkal? Miért lennénk különbek náluk? Miféle rasszista megnyilvánulás ez? Miért szaval maga ilyesmit?
- "Rabok"-at mondtam, nem arabokat! Mellesleg az arabok éppen most támadnak minket, maga pedig süketet játszva az időt húzza!
De Hontalan erre rögtön felnevetett:
- Jól van na, tudom, mondta: "Hí a haza". Aztán hogy hív? Telefonon? És ha le vagyok némítva? Miért nem küld inkább SMS-t, ha olyan fontos a mondandója?!
- Lássuk másként. - Válaszolt az őrmester - Wass Albert azt mondta: "Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat... Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta!"
- Fejezze már be! - Ordított fel Karácsony Szilveszter - Most tényleg holmi fasiszta írókkal példálózik? Haza, nép meg nemzet? Ugyan, mik azok? Semmi! Ostoba üres fogalmak, amivel az illiberális diktatúrák próbálják a hatalmukat igazolni!
- Még hogy "haza"! - csatlakozott egy másik katona. - Az ugyan mit jelent? Mehetek végre haza az albérletembe? Ideje lenne, unom már ezt a katonásdit.
- Na jól van fiúk, figyeljenek... - Próbálta átvenni a szót az őrmester, de azonnal a szavába vágtak.
- Fiúúúk? Mi az hogy fiúúk? Talán nem látja hogy transzvesztitaként én lány vagyok? Még hogy fiúk! Itt lapulunk egy lövészárokban, és maga azzal van elfoglalva hogy engem sértegessen! Nincs olyan hogy fiúk! Vannak köztünk lányok is, még ha transzneműek is, nem beszélve az interszexuálisokról és a ...
- RENDBEN! - Ordított rá az őrmester. - Elnézést! Akkor hát: EMBEREK!
- Nono! - Csattant fel az előbbi okoskodó - Mi az hogy emberek? Mi mind különbözőek vagyunk, igazi egyéniségek, akiket megillet a nekünk megfelelő genderek szerinti megnevezés! Attól hogy katona vagyok, még jogaim is vannak, amelyek minden helyzetben megilletnek! Most is! Mi jön még? Lehazafizza a transznemű lányokat? Hadsereg ide, katonaság oda, megkövetelem a nekünk járó tiszteletet!
És dühödten a feje felé emelte a puskáját, majd azonnal el is dobta azt, felsikoltva:
- Jaaaaj! Letört a kööörmööööm... Fel fogok jelenteni mindenkit, nincs jogotok a bántalmazásomhoz! Áááááááááááá! - Közben zokogva a földre vetette magát, kisgyerek módjára kézzel-lábbal csapkodva maga körül.
Az őrmester azonban mit sem törődve vele folytatta:
- Figyeljetek már rám végre! Hát tényleg nem értitek?! Kulcsfontosságú ez a csata, ha veszítünk akár az egész háborút elveszíthetjük!
- A háború csak egy álprobléma, amit ... - Kezdte újra Kónhalmi, de az őrmester a szavába vágott:
- Semmit sem tanultatok az iskolában? A történelemből nem tanultátok meg azt, hogy aki nem védi meg magát, menthetetlenül elsepri a háború vérzivatara? Azt hiszitek, a hősök unalomból harcoltak a semmiért?
- Elnézést őrmester - szólt közbe egy katona - de engem személyesen a történelemtanárok egyletének elnöke tanított. Miklósi tanár úr pedig modern, liberális okatásban részesített minket, nem olyan ósdi módon, mint amit most maga képvisel. Ő nem hagyta hogy tendenciózusan eltorzítsa bármi is az értékrendünket, nem minősített semmit automatikusan! Meghagyta nekünk a szabadságot, hogy a csatákban és háborúkban részt vevőkről mi magunk döntsünk.
- Remek. - Sóhajtott az őrmester. - És, milyen következtetésre jutott?
- Hát arra, hogy mindig ölték az emberek egymást mindenféle harcokban, az egyik el akart venni valamit, amit a másik nem akart odaadni. A jófranc se érti hogy mi volt ebben a jó, pláne hősies. Hősök nem is voltak, csak olyanok, akik nem tudtak elszaladni amikor kellett volna, aztán utólag mindenféléket kitaláltak róluk.
- Értsétek már meg végre amit mondok! - Fogta könyörgőre az őrmester - Az ellenség mindjárt ideér! Hatalmas túlerőben vannak. Ha nem vesszük fel velük a harcot, ha nem lövünk rájuk a lövészárokból, a nyakunkba ugranak és mi mind meghalunk.
- Túlerőbeeeen? Mind meghalunk? - Kiáltott fel ifj. Gyurcsány - Ezt nem hagyhatjuk! Hazafinak lenni nem holmi nemzeti zászló lengetése, nem holmi érzelgős ömlengés, hanem bátor kiállás a jövőnkért! BÁTORSÁG! - Ordította lelkesen.
- Ne féljünk, merjünk végre kicsik lenni! - Folytatta, majd hatalmas fehér zászlót lengetve kiugrott a lövészárokból, teli torokból sikoltozva:
- Megadom magam! Megadom magam! Megadom magam!
Ám ekkor felrobban egy, a lába elé dobott ellenséges kézigránát, és élettelen teste átrepült a lövészárok másik oldalára.
- Látjátok! - Kiáltott az őrmester - Ez van, ha valaki a nemzeti zászló helyett a fehér zászlót választja!
- Miféle nemzeti zászlóról beszél, őrmester úr? - Kérdezte az internacionalista szakasz vezetője.
- Természetesen országunk zászlajáról, mi másról! Ami jelképezi mindazt, ami...
- Uram! Bocsánat, hogy a szavába vágok, de én az Európai Unió polgára vagyok, nem valami országocskáé. Nekem az Ön által mutogatott zászló semmit nem jelent.
- Hogy az a rohadt ... - Üvöltött fel az őrmester, majd előrántotta az EU zászlaját - Most jó? Így rendben van? Hajlandóak végre azt tenni, amiért itt vannak?
- És miért is vagyunk itt? - Kérdezte az européer szakasz vezetője - Ön hány csillagot lát azon a zászlón? Egyet? Nem? Sokat? Na ugye! Akkor miért vagyunk csak mi itt? Miért nincsenek itt velünk a franciák, vagy a németek? Hát azért, mert elszigetelődtünk tőlük, ez a háború valójában nem közös európai ügy, hanem csak helyi torzsalkodás, amit nem nekünk, hanem az Európai Uniónak kell megoldani!
- Basszus, az Unió rég összeomlott, az országai pedig, amelyik még létezik, a saját honvédő háborújukat vívják! Van nekik elég bajuk, nem tudnak itt is harcolni csak azért, hogy maga ne érezze magát egyedül! - Förmedt rá az őrmester.
- Akkor viszont a NATO kötelessége megvédeni minket. Mi européerek bízunk a szövetségeseink támogatásában!
- A NATO közölte hogy hadsereg átcsoportosításokat hajt végre, és legalább egy év, mire csapatokat küld hozzánk.
- Nah! Látja, ez az! - Csattant fel az européer - Tehát teljesen felesleges harcolnunk. Most mondta, hogy küldenek NATO csapatokat. Nincs más dolgunk mint kivárni. Egy év nem olyan nagy idő, és még az is lehet hogy hamarabb itt lesznek.
- De az ellenséges század perceken belül lesz ebben a lövészárokban, nem egy év múlva!
- Ugyan, őrmester! Maga annyira elvakult, hogy képtelen konstruktív álláspontra jutni! - Vetette oda becsmérlően az européer szakaszvezető, és sokan megtapsolták érte.
Az őrmester pedig remegő kézzel húzott elő a zsebéből egy nyugtatóval teli dobozt, amiből azonnal egy egész maréknyit nyelt le.
Ekkor a hadügyminisztérium küldötte ugrott a lövészárokba, pont az őrmester mellé.
Izzadt homlokát törölgetve lihegte:
- Meghoztam az erősítést. Csak egy pillanat... Hadd fújjam ki magam, hisz egész idáig rohantam a főparancsnokságtól... Húúúh... De messze van... Szóval... - Majd elővett egy hangosbeszélőt, és a katonákhoz fordulva beleordított:
- Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Egyenjogúság! Nemzetköziség! Azonos neműek házassága! Jogállami demokrácia!
- Pompás. - Szólt közbe az őrmester - És hol az erősítés?
De a küldött értetlenül nézett rá:
- Hogyhogy hol az erősítés? - Majd felmutatta a hangosbeszélőjét - Hát itt! Mit gondolt, a saját hangszálaim voltak képesek ilyen hangerőre?!
- Na de a hadügyminisztérium nem ezt ígérte... - Nyögte ki döbbenten az őrmester, ám a küldött rögtön letorkolta:
- Linder Borbála hadügyminiszter asszony azt üzeni, hogy jelenleg menstruációs görcsei miatt pihennie kell. És addig szó szerint azt mondta: "Nem akarok több katonát látni". Tehát a maga kötelessége a parancsok betartása. A parancs pedig az, hogy verjék vissza az ellenséget. Tudjuk hogy vannak problémák, de ha hiszi, ha nem, mindenhol ugyanezzel küzd mindenki.
Ezután az őrmester füléhez hajolva suttogta:
- Hadititok! A fővárost védő lövészárkokban az összes többi század dezertált, öngyilkos lett vagy megadta magát. Tüzérségre pedig ne várjon. Egy zöld aktivista az egész lőszerraktárat felrobbantotta, mondván: nem fogja hagyni, hogy a nehézlövegek tönkretegyék a környezetet. Szóval őrmester, a maguké az utolsó század. Maguk Liberália utolsó reménye!
Majd hátralépve, harsányan folytatta:
- A maga dolga itt az, hogy megoldja ezeket. Tegye a kötelességét, nyerje meg a csatát!
- EZEKKEL??? - Hördült fel az őrmester.
- Ezeket semmi nem érdekli, ezeknek semmi se szent, ezeknek semmi se fontos, csak a jogaikkal vannak elfoglalva, pedig perceken belül mind megdöglünk, ha nem térnek észhez. - Ordította, tehetetlen dühében a levegőt ütve közben.
Erre egy fiatalember ugrott a hadsereg küldötte elé:
- Látja?! Még itt, ön előtt is a jogainkat kérdőjelezi! Miért nem tesznek valamit? Azonnal váltsák le és indítsanak eljárást ellene! Hogy tehetnénk bármit is a demokráciáért, amikor diktatúrában, elnyomás alatt szenvedünk! - És sokan harsány kiáltozásokkal fejezték ki egyetértésüket.
- NYUGALOM! - Próbálta csitítani őket a küldött - Nyugtáztam a feljelentést, ígérem ki fogunk mindent vizsgálni, de előbb vissza kell verni az ellenséget! Fogják meg a fegyvereiket, és lőjék már őket, az Isten szerelmére!
- Látjátok? - Szólt a társaihoz ifjabb Újhelyi - Még hogy "Isten", meg az ő szerelme! Ez is csak egy vallási fanatikus, egy szavát sem lehet elhinni!
- És akkor mi van? - Szólt közbe Favágó István. - Ha ideér az ellenség, legalább megismerjük a konyhájukat, és új ételeket tanulunk tőlük. Minek ez a nagy felhajtás, meg háborús uszítás?!
- Amúgy sincs háború! - Kiáltott közbe valaki - Most olvastam a Facebookon, hogy az egész csak átverés, a kormány cigányokat fizetett le, akik eljátsszák a támadó hadsereget, csak azért, hogy rettegést és gyűlöletet keltve megszilárdítsák a hatalmukat!
Erre többen felkiáltottak:
- Úgy van! Én is láttam! Teljesen hiteles hír volt, a FakeNews.fakeinfo.com tudósítása!
- A háború csak egy álprobléma, amit a kormány talált ki azért, hogy elfedje ezzel az egészségügy problémáit! - Mondta újra Kónhalmi tizedes.
- De ez nem igaz! - Rivallt rá a hadügyminisztérium küldötte - Nézzen már ki a lövészárokból! Mit lát? Mit hall? Lövéseket? Arab nyelvű kiáltozást? Halottakat? Akkor mi kétséges még?
- Ugyan! - Válaszolt gúnyosan Kónhalmi - Azt látjuk, amit maguk láttatni akarnak. De hiába néznek hülyének, nem hiszünk ám maguknak! Lefizettek pár embert, elvégeztettek velük egy gyorsított nyelvtanfolyamot, kimaszkírozták őket migráNCSnak, aztán velük akarnak minket riogatni. Pfúj! De mindez hiába! Nem félünk!
És több tucatnyian együtt ordítottak vele:
- Úgy van! Nem félünk! Nem félünk! Hiába hazudtok, minket nem tudtok becsapni!
- ELEGEM VAN BELŐLETEK! - Ordított fel az őrmester. - Aljas és ostoba hazaáruló banda! Aki nem hajlandó rendesen teljesíteni a parancsot, azt hadbíróság elé állíttatom és börtönbe kerül!
Erre Álmagyar György hangosan felnevetett:
- Börtönbeeee? És ott biztosítják számomra az ötcsillagos szállodák ellátását? Mert ha nem, olyan kártérítési pert indítok, hogy szabadulásomkor gazdagabb leszek, mint valaha is álmodni mertem volna!
- Ez az! Zárj csak börtönbe, és játssz katonásdit egyedül! Én inkább pénzt akarok! - Ordítottak fel pár tucatnyian, és egyre többen kezdték skandálni:
- Börtönbe velem! Börtönbe velem! Börtönbe velem!
- ROHADJATOK MEG! - Hörögte az őrmester, és csőre töltötte a fegyverét - Aki nem hajlandó most rögtön teljesíteni a hadügyminisztériumtól kapott parancsot, itt és most kivégzem parancsmegtagadásért!
És ekkor eldördült egy fegyver. A munkásőr szakasz vezetője hátulról tarkón lőtte az őrmestert. Majd a holttestre téve a lábát, hanyagul a vállára vetve puskáját így szólt:
- Ez jár mindazoknak, akik szembeszállnak a proletariátussal! Elvtársaim! Ti, a balodal hősei, ti, bátor liberálisok, ti, megalkuvást nem tűrő szocialisták, ti, rettenthetetlen zöldek! Vessünk véget a lövészárkunkban eluralkodni látszó fasizmusnak! FEGYVERBE! Halál a nacionalistákra, halál az elnyomó kormányt kiszolgáló burzsoákra, halál a zsarnoki diktatúra kiszolgálóira! Halál a nácikra!
- HURRÁ! - Ordított fel az egész század, majd azonnal agyonlőtték maguk közül azt a 20 embert, akit nacionalistának gondoltak. Majd 10 olyat, akiről feltételezték, hogy egyszer még akár nacionalista is lehet. Majd még további tízet a biztonság kedvéért.
- Így kell ezt, elvtársak! - Mondta az egyik munkásőr, miközben a zsebéből előhúzott használt zsebkendővel törölgette az arcára fröccsent vért. - Vasöklünk újfent pörölyként sújtott le az imperializmusra.
A közelben álló Antifa szakasz tagjai elégedett mosollyal veregették vállon.
Aztán lefogták a hadügyminisztérium követét is, és boldog egyetértésben felkoncolták. Ezután tanácstalanul néztek egymásra:
- Most mi legyen? Hogyan tovább? - Kérdezgették.
-Szívjunk füvet! - Mondta lelkesen egy lila hajú fiatalember a sötétzöld szakaszból, de a többiek azonnal elszomorították:
- Honnan? Tegnap elszívtuk a maradékot is.
Ekkor Sehonnai Sámuel szólt hozzájuk:
- Figyeljetek! Én a Helsinki Bizottság egyik vezetője vagyok.
- Finnországból? - Kérdezte erre valaki, de rögvest letorkolta:
- Hülye! Hát az itteniből, amit a Nyílt Társadalom Alapítvány finanszíroz. Megbízható forrásból tudom, hogy ha azonnal megadjuk magunkat és átadjuk a fegyvereinket, akkor a barátaink - akiket ti ellenségnek hisztek - megkegyelmeznek nekünk. Persze át kell térni hozzá az iszlám vallásra, de miért is gond ez, hisz mind hiszünk a vallásszabadságban!
- És akkor hordhatunk csadort is? - Kérdezték többen a transzvesztita szakaszból.
- Hát persze! Sőt, kötelezően!
- Hú de jó, abban mi is annyira szexik lehetnénk! - Kiáltott fel egy emberként a drag queen szakasz.
- VÁRJATOK! - Kiáltott közbe valaki - Nem láttátok, mi lett az előbb az ifú Gyurcsánnyal? Ő is meg akarta adni magát, de azonnal megölték.
Erre mind elcsendesedtek, és tanácstalanul néztek maguk elé...
Most, hogy megölték az őrmesterüket és mindazokat, akiket a bátorságuk miatt irigységből gyűlöltek, rájöttek: magukra maradtak, nem maradt senki, aki mögé elbújhatnának.
Ekkor a TASZ képviselője szólalt fel:
- Nyugalom! Benjámin vagyok, a szabadságjogok tudósa! Bízzatok bennem! Nincs félnivalója senkinek. Az országok közötti jogi egyezmények biztosítják azt, hogy háború által a határok nem módosíthatók. Az ENSZ pedig már rég határozatba hozta, hogy senkinek nincs joga mások életét elvenni, vagy akár csak kockáztatni.
- Úgy van! Nincs joguk! - Kiáltottak fel mindannyian, az újdonsült szónok pedig folytatta - Most, hogy ebben megállapodtunk, készítsünk egy petíciót, melyet aláírásainkkal ellátva erősítünk meg. Ezt eljuttatva az ellenséghez felszólítjuk őket arra, hogy hagyjanak fel a jogellenes tevékenységükkel, különben...
Ekkor egy akna csapódott be a TASZ embere mellé, és a robbanás őt és a körülötte lévőket úgy elsöpörte, mint szélvihar a száraz falevelet.
Rémült, néma csend töltött el mindent a lövészárokban...
- Ennek a fele se tréfa! - Sírta el magát valaki, és szinte azonnal zokogástól lett hangos a környék.
- Kérdezzük meg Soros Sándort, ő tudni fogja mit tegyünk! - Kiáltott fel egyikük, és a többiek helyeslően bólogattak.
- Én már megkérdeztem messengeren. - Mondta a kozmopolita szakasz vezetője - De csak a férjét értem el. Ő pedig azt mondta, hogy minden probléma kizárólagos okozója a feketék elnyomása.
Erre az egész század elcsendesedett, és értetlenül néztek egymásra.
- De hisz nincs is köztünk fekete... - Mondta halkan valaki.
- Öööö... Izé... Lehet hogy rám gondolt... - Emelte fel a kezét az egyik katona - Engem ugyanis Fekete Jenőnek hívnak.
- Látjátok! Én megmondtam! Sorosék mindenre tudják a megoldást! - Kiáltott fel a kozmopoliták szakaszvezetője, és boldogan folytatta - Azonnal szüntessük meg Fekete Jenő elnyomását!
- De hát engem nem nyom el senki... - Mondta csendesen Fekete Jenő, de többen azonnal lehurrogták:
- Azt te csak hiszed! Mit tudsz te erről? Tudod te egyáltalán, hányféle elnyomás létezik?!
- Csak rá kell jönnünk, Jenőt ki és hogyan nyomja el. És ahogy véget vetünk az elnyomásának, rögvest vége lesz a háborúnak is, és mi mind hazamehetünk! - Kiáltotta ifj. Fegyőr András, és mindannyian megtapsolták.
- Az elnyomó csakis egy fehér, keresztény hetero képződmény lehet! - Mondta a siheder Nieder, és Müller őt is megtapsolta.
- Hurrá! Hurrá! Megmenekültünk! Megvan végre a megoldás! Gyorsan döntsük el, mit tegyünk az elnyomóval! - Skandálták boldogan.
- Még jó hogy elintéztük azt a szadista őrmestert a hazafias dumájával együtt, a nacionalista ostobaságai miatt mind meghalhattunk volna! - Mondta az antifa szakasz vezetője, és mindannyian boldogan helyeseltek. Egyikük hangosan fel is nevetett:
- Pedig már majdnem elhittem, hogy a mi társadalmunk kaotikus katyvasza tényleg életképtelen. Hahaha, még mit nem!
- Amíg döntésre jutunk, énekeljük el együtt a legújabb Pride himnuszt! - javasolta egyikük, és mindannyian kis, szivárványos zászlót lengetve dalra fakadtak:
Boldogok leszünk,
A szivárvány mögött,
Jön meg az eszünk.
A szivárvány mögött,
Isten nem létezik,
A szivárvány mögött,
Senki sem vétkezik.
A szivárvány mögött,
Elér a szerelem,
A szivárvány mögött,
Te megteszed nekem!"
Ám ekkor az ellenség elért a lövészárokig, és az összes libernyákot rögvest agyonlőtték.
Könnyű győzelmüket vállon veregetve egymást, harsány üdvrivalgással és "Allahu Ahbar" kiáltásokkal ünnepelték. A harcban számukra az egység soha nem volt kérdéses. Nemzetükre mindig egy nagy családként tekintettek, melyben mindenki közeli vagy távoli rokon, egymásra pedig testvérként néztek.
Az ellenség megpihent, majd megindult a főváros felé, hogy katonái a fiatal és csinos (valódi) nőket szexrabszolgává tegyék, mindenki mást pedig lemészároljanak. Nekik a főváros kellett, és nem annak általuk mélyen megvetett lakossága. Majd továbbindultak, és heteken belül már az egész ország az övék lett.
Ha az ország egészét el nem foglalták volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek.
Tanulság:
Ha baj van, senki nem védi meg azt az országot,
melyben a haza és a nemzet semmit nem jelent.
Ha baj van, senki nem védi meg azt az országot,
melyben a haza és a nemzet semmit nem jelent.
(by L.W.L.)
Avagy: Régi idők felújított meséje.
Avagy: A himbilimpia abszolút bajnoka.
Avagy: A mindig újrakezdés szabadsága.
Avagy: Kesergési útmutató főállású és hobbi siránkozóknak. ... Ez megdöbbentette és elkeserítette a bal-liberálisokat, mert ők eddig azt hitték, hogy minél kevesebben támogatnak valamit, az annál inkább kötelező érvényű mindenkinek. ...
Avagy: A hiteles dezinformáció hőskora. ... A hiteles dezinformáció hőskorát éljük, amikor a hazugság sokkal népszerűbb a valóságnál ...
Avagy: Tömegközlekedés hintalovon. ... Az idősödő oroszlán helyett megválasztották a város főpolgármesterének a fiatalos húsvéti nyulat [...] Elsőként felvette tanácsadónak az összes mezei nyulat, az üregi nyulak pedig bizottságokban kaptak semmittevésért jól fizető állásokat. ...
Avagy: A múlt demokratikus disztópiája. ... A valóságtalanító gép maga volt a technika csodája. A megadott paraméterek alapján, az interneten kivétel nélkül mindent az új elvárások szerinti valóságra módosított. ...
Avagy: Munkatréning Liberáliában. ... Volt egyszer egy Liberália, ahol mindenféle népek éltek. Voltak tündék, akik megalapították az országot, hosszas, kemény munkával [...] Történt egyszer, hogy ...
Avagy: Resthajnalcsillag szemétkedése. ... Volt egyszer egy furcsa társaság. A váll nélküli lovagok nem hordtak páncélt, mert olyan vastag bőr volt a képükön, hogy azt nemhogy kard, de láncfűrész sem tudta átvágni. Történt egyszer, hogy ...
Avagy: A Bájminátor tündöklése. ... Volt egyszer egy Farmerika nevű hatalmas ország, ahol a független-objektív médiák a demokrácia dicsőségét harsogták. Történt egyszer, hogy a közelgő választások miatt...
Avagy: A szivárványcsalád gyermeke. ... Volt egyszer Szivárványváros, és annak egy főpolgármestere. Egyszer aztán...
Avagy: A tücsök és a hangya. ... Volt egyszer két rovar, kik egymás szomszédságában születettek, de életútjuk különböző volt.
Avagy: Az okos lány és a tévé. ... Volt egyszer egy ország, ahol a politikai ellenzék azon versengett, melyikük tud nagyobbat hazudni.
Avagy: A legalizált nemi erőszak. ... Volt egyszer egy liberális ország, ami törvényei közé emelte az isztambuli egyezményt.
Avagy: Hadsereg a szivárványos lobogó alatt. ... A liberáliai "Szivárvány" nevű zászlóalj legnagyobb százada állig felfegyverkezve, hosszú lövészárokban várta az ellenséget, amely ...
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üvegmecseten túl, ott, ahol a kurta farkú DK-s főnöknője fúr, volt egyszer egy liberális birodalom.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol teljesen mindegy mit csinált valaki, azonnal százezrek gyűlölték érte.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy szegény ember.
Ez a szegény ember olyan szegény volt, hogy ...
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer ... egy híres-neves liberális szülésznő.
Ez az asszony öreg korára már annyi dologba ütötte az orrát, hogy azon végig vastag bőrkeményedés nőtt.
Ezért hívta mindenki Vasorrú Bábának.
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy kifordult világ, ahol az volt dicsőség ha a lányok nem lányok, a fiúk pedig nem fiúk.
Itt élt Józsika is, akit barátai nem a sok esze miatt hívtak Csirkének.
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy Bikkfaország, ahol egy királynő uralkodott.
Ez a királynő olyan ronda volt, hogy a legjobb stylist is csak zsák krumplinak tudta öltöztetni.
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy hatalmas és veszedelmes dzsungel.
Ebben a dzsungelben oly sok rossz szándékú ember próbált becsapni másokat, ...
Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy nagy tó, és abban egy csodatevő aranyhal.
Ezt az aranyhalat nap nap után kifogták a tóból, és csak akkor engedték vissza, ha cserébe teljesítette egy kívánságukat ...