A téli palota őszi ostroma

Avagy: Resthajnalcsillag szemétkedése.

„Mindent elöntött a szenny!
Szeméthegyek eltemetnek, túl kell élni,
De hogy' bírjam ki, a bűzt, hogy' bírjam ki!
Mint a hangyák, belédmásznak,
Atomjai a rothadásnak ..."
(Moby Dick: Bűz van)


Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, a tisztesség határain túl, volt egyszer egy furcsa társaság.
Ez a társaság arról volt híres, hogy olyan okosak, hogy 444 üres tehenészetben sincs olyan marha, aki szellemi-birokra kelhetne velük. Ezért hívták őket Múúúmentumnak.

Történt egyszer, hogy a Múúúmentum vezetői összeültek a műanyagból készült kerekasztalukhoz. A termet, ahol tanácskozásra gyűltek lovagteremnek hívták, önmagukat pedig az "Első Vállnélküli Lovagrend"-nek.
A váll nélküli lovagok nem hordtak páncélt, mert olyan vastag bőr volt a képükön, hogy azt nemhogy kard, de láncfűrész sem tudta átvágni. Pajzsuk sem volt, e célra az arcukat használták, mely nagyobb volt, mint ők maguk. Fegyvert sem hordtak, mivel cérnavékony bicepszük nem bírta volna el, de nem is volt rá szükségük, mert tudták: bárki elöl, bármikor el tudnak futni egészen addig, amíg pipaszár lábaikban hasra nem esnek.

A Múúúmentum kerek asztala körül csupa hős és bölcs lovag ült, egytől egyig egymás közt elismert (f)élő legenda.

Ahogy mindig, most is panaszkodással kezdték az ülést.


- Felszólítottam a Zorbánt, hogy mondjon le! - Szólalt fel elnökük, a fekete lovag. - De nem mondott le!

- Diktárooor! El vagyunk nyomva! - Ordították dühösen - Ez tűrhetetlen! Ez így nem mehet tovább!

- Nekem a Zorbán azt mondta, hogy törvényes kereteken belül azt csinálok, amit akarok! - Panaszkodott Alabárdos Anna, és a többiek dühödten csapkodták az asztalt. Persze csak óvatosan, nehogy megsérüljön a kezük.

Ekkor felállt a Resthajnalcsillag lovagja, az "Első Vállnélküli Lovagrend" hadvezére, és beszélni kezdett.

- Ismertek engem, tudjátok hogy milyen nehéz sorból küzdöttem magam közétek. Már elmúltam 30, amikor apám még mindig nem adott több zsebpénzt rongyos havi félmilliónál.

- Kegyetlenség! - Hördült fel Don Árt Panna és könnyes szemmel tette hozzá: - Nem is értem, hogy élted túl...

- Végső kínomban már majdnem elmentem dolgozni... - Folytatta a hadvezér, de a többiek egy emberként hördültek fel:

- Ó, borzalom! Szörnyű és kegyetlen sors! Nem csoda hogy így megacélozódott a tested és lelked, ezt közülünk kevesen bírták volna ki!

- Hát igen... - Mesélte tovább élete történetét a Resthajnalcsillag lovagja - Szenvedéseim elől ki akartam menekülni a világból. Emlékszem, hogy futottam, futottam, de a munka rémének árnya végig a nyomomban loholt. Már azt hittem, itt a vége és nincs tovább, elkap és felemészt, amikor egyszer csak a francia császár udvarában találtam magam. Őfelsége pedig kegyes volt hozzám: rám nézett, majd hátat fordított, és letolta a nadrágját. Én pedig 3-4 erőteljes nyelvcsapással bizonyítva rátermettségem, liberális politikus lettem!

- Érdekes, - mondta a szép emléktől könnyező tekintettel a fekete lovag - engem is pont így avatott fel politikusnak.

- Nahát! - Mondta erre Kanadai Ketrin - Én is így kerültem a liberális elitbe, csak engem egy Farmerikai öregember avatott fel.

Ekkor újra a fekete lovag ragadta magához a szót:

- Mivel mind okos, művelt, rettenthetetlen és bátor liberális politikusok vagyunk, ideje hogy megszolgáljuk a nyugati urak belénk vetett bizalmát. Be kell bizonyítanunk, hogy rátermett politikusok vagyunk!

- Úgy lesz! - Fogadkoztak mindannyian.


Ezután megvitatták, hogy e héten melyikük volt a legokosabb a világon, majd nekiálltak kitalálni, milyen új hőstettet hajtsanak végre. Persze nem akármilyet, hanem olyat, amit még évszázadok múlva is áhítattal fognak megénekelni a nyugati kobzosok.

- Keressük meg a Szent Grált, és győzzük le vele a koronavírust! - Mondta egyikük, de a többiek fanyalogva fogadták:
- Szent Grál? Júúúj, az olyan bigott... Ráadásul koronavírus! Korona?! A feudális burzsoázia szimbóluma semmi módon nem illik hozzánk!

- Szabadítsunk ki királylányokat sárkányok karmaiból! - Javasolta valaki, de ez is nemtetszést váltott ki:
- Miért épp lányokat? Manapság úgy trendi hogy a lovagok királyfikat szabadítanak ki, hogy aztán egybekeljenek velük. De mi még nem akarunk házasodni. És amúgy is: a sárkányok öncélú bántalmazása kiváltaná az állatvédők haragját.


- Barátaim! - Szólt ekkor a fekete lovag. - Felesleges új célokat keresni, amikor itt a régi, jól bevált is.

- Ó persze! Zavarjuk el a Zorbánt! - Kiáltották egy emberként.

- De hogy? - Kérdezte ekkor Alabárdos Anna, és mind mély hallgatásba burkolóztak.

- Döntsük meg a rendszert! Ácsoljunk egy emelvényt, írjuk rá: "RENDSZER", majd döntsük le! - Javasolta Kanadai Ketrin, és az ölében tartott Berregő Spániel helyeslően ugatott fel.

- Az fárasztó, ráadásul ki ért közülünk a szög és a kalapács rejtelmeihez? - Legyintett szomorúan a fekete lovag.

- Támadjuk meg újra a rendőröket! - Ötletelt Ratyinkai Gyula, ám a fekete lovag rosszallóan csóválta a fejét:

- Ahhoz tüntetés kellene és rendőrkordon, de most nincs ilyen. Persze tudom én, hogy mindőtökben elhűlt a vér hatalmas erőm láttán, amikor két kézre fogva a súlyos füstgyertyát, a fejem fölé emeltem. És bár lábaim remegtek az irdatlanul nehéz teher alatt, úgy eldobtam, hogy majd három araszt repült, és egyenest egy rendőr lábára esett.

- Ó, az mily nagyszerű volt, te oly csodálatos vagy, te vagy közülünk a legerősebb! - Skandálták egyszerre, de a fekete lovag leintette őket:

- Ilyen kunsztot én sem tudok minden évben. Ne feledjétek, hány hétig feküdtem utána súlyos izomláztól nyögve. Valami mást kell most bevetnünk.

- Tudom, mit tegyünk! - Szólalt fel Anyámasszony Katonája, és csillogó szemmel folytatta: - Szarjunk be! - Majd egy pillanatra kidülledtek a szemei, aztán büszkén felkiáltott: - Kész! Ez is megvolt!

- Áh, ez kevés lesz. - Ellenkezett a fekete lovag. - Azt amúgy is hétről hétre megtesszük.

- Csináljunk törvényjavaslatokat! - Kiáltotta ekkor valaki, és lelkesen folytatta - Elvégre politikusok vagyunk! Állítsunk össze a járvány elleni védekezésre olyan gazdaságvédelmi tervet, ami messze kenterbe veri a Zorbánékét!

- Hülye vagy?! - Rivallt rá ekkor a fekete lovag - Mi ilyesmihez nem értünk! Még a pártfinanszírozásra kapott pénzzel sem tudtunk időben elszámolni! Olyat csináljunk, amihez értünk!

- Firkáljuk össze a járdát! - Mondta Sör Benjámin, de a fekete lovagnak ez sem tetszett:
- Az már unalmas, valami más kellene, valami új.

- SZEMÉTKEDJÜNK!!! Abban mi vagyunk a legprofibb prolik. - Mondta ekkor a Resthajnalcsillag lovagja, és a Múúúmentum vezetői lelkesen tapsolni kezdtek.

- Igen - mondta a fekete lovag elismerően - a szemétkedésben valóban nincs párunk. De hogy csináljuk?

- Tegyük azt, amit szövetségesünk, a Vásárok helyének nagyon hangos ispánja! - Javasolta Don Árt Panna. - Építsünk mi is külföldről hozatott bérszemétből égig érő hegyet! Körbevesszük vele a várost, és kikiáltjuk benne a Múúúmentum köztársaságot!

- Hurráááá! - Kiáltoztak boldogan a jelenlévők, de a fekete lovag komor arccal közbeszólt:

- Nana! Hiába az áthatolhatatlan, égig érő szemétfal, tudok valakit, aki képes lehet bejutni.

És a Resthajnalcsillag lovagja egyetértően bólogatni kezdett:

- Tényleg... Ott van a Zorbán embere, a Tóni. Ő egyszer bérelt helikopterrel ment valahová. És aki egyszer képes helikoptert bérelni, az máskor is megteheti. Márpedig helikopterrel be lehet jutni az égig érő szemétfalon is.

- Ezt nem hagyhatjuk... Meg kell akadályoznunk! - Ordították az Első Vállnélküli Lovagrend tagjai.

- De hogy? - Kérdezte Alabárdos Anna, és erre megint mind elcsendesedtek.

- Tegyük tönkre az udvarát, éjjel öntsük fel szeméttel, és akkor nem fog tudni leszállni érte a helikopter! - Javasolta lelkesen a Resthajnalcsillag lovagja, ám Anyámasszony Katonája rémülten felsikoltott:

- Tudod te milyen veszélyesek az éjszakák? Mi lesz, ha valaki belénk köt? Én nem akarom, hogy megverjenek! - És keserves zokogásba kezdett.

- Akkor megyünk nappal. - Nyugtatta meg a fekete lovag - És hívunk újságírókat meg tévéseket, hogy megvédjenek minket.

- Csakhogy a Tóni felesége nappal is otthon van! - Szólalt meg Don Árt Panna - És ha meglát minket, akkora pofont kever le nekünk, hogy az eget is nagybőgőnek nézzük!

- Akkor legyünk ravaszak! - Válaszolta a Resthajnalcsillag lovagja - Úgy sújtsunk le, hogy ne tudja megakadályozni! Öntsük a szemetet annak a szomszédjának a kertjébe, amelyik nincs otthon!

- Húúú, hogy te milyen okos vagy! - Lelkendezett a fekete lovag - Mindig rászolgálsz a hadvezérségre! De mit mondunk, miért tettük?

- Hát azért, mert a Zorbán majdnem 2 milliárdot költött nemzeti konzultációra, ahelyett, hogy mindenkinek ingyenes vírustesztet küldött volna.

- Hmmm... De mindenkinek ingyen teszt alsó hangon is 150 milliárdba kerülne. Hogy lehet 2 milliárdból 150 milliárdot kifizetni?

- Honnan tudjam? - Nevetett fel a Resthajnalcsillag lovagja. - De hidd el, ahogy én nem tudom, úgy a szavazóink még ennyire sem fogják tudni!

- Ravasz vagy, nagyon ravasz... - Mondta elismerően a fekete lovag - Már csak egy kérdés maradt. Honnan vegyük a szemetet?

- Mi sem egyszerűbb ennél! - Legyintett a Resthajnalcsillag lovagja - Szövetségesünkkel, a csődörök ékességének doktorával több mázsányi konzultációs levelet gyűjtöttünk össze.
Tudjátok, amivel a Zorbán az embereket akarta megkérdezni arról, hogy miről mit gondolnak. Háh! Méghogy mit gondol a nép! Kit érdekel?! Az a fontos, mi mit gondolunk, a mi véleményünk a fontos, nem a mucsaiaké!

- Fúúúj, méghogy a vidéki taplók is véleményt mondjanak, még mit nem! - Hördült fel dühösen Don Árt Panna.

- Szóval fogjuk ezeket a konzultációs íveket, - folytatta a Resthajnalcsillag lovagja - mindet széttépjük, teherautóra tesszük, és az egészet beszórjuk egy olyan ember udvarába, aki nincs otthon!

Ám ekkor a fekete lovag újra közbeszólt:

- És ha nem lesz egy teherautónyi szemét?

De a Resthajnalcsillag lovagjának erre is volt ötlete:

- Akkor kinyomtatjuk az internetet, majd azt is széttépve a többi közé tesszük. És a biztonság kedvéért mindenki hoz magával egy kukányi tartalék szemetet. Szemétből nem lehet hiány! Ezzel megdöntjük a Zorbán rendszerét. Kimutatjuk a fogunk fehérjét, többé nem mondhatja ránk senki, hogy 'mocskos kommunisták beképzelt, nyápic fattyai' vagyunk! - Mély levegőt vett, és dühödten folytatta:
- Ettől mindenki tisztelni fog mindet, nevünket rettegni fogja a világ! Mert aki nem, azt úgy tépem ketté, mint ezt a darab papírt! - Kiáltotta, magasra emelve egy A4-es lapot, melyre a Zorbán fényképe volt nyomtatva.

Majd két kézre fogva azt, hatalmas nyögéssel és szuszogással, de három mozdulattal kettétépte. A vállnélküli lovagok elképedve nézték hadvezérük irdatlan erejét.

- Húúúúúú, mekkora hős vaaaagy! - Kiáltozták mindannyian, és ütemesen tapsolni kezdtek: - Éljen Resthajnal! Éljen Resthajnal! Éljen Resthajnal! - A Resthajnalcsillag lovagja pedig büszkén mosolygott.


Pár nappal később a médiák címlapon hozták az eseményt, melyről videofelvételeket is készítettek.
Rá egy hétre pedig dokumentumfilm is készült a hőstettről,

"A téli palota őszi ostroma" címmel.

"Eljött végre a nap, amelytől a Zorbán is rettegett!" - Kezdte a filmben a narrátor, fényképeket mutogatva a rémüldöző Zorbánról, majd egy gyors vágással a Múúúmentumosokra váltottak, akik épp fél kilós szemeteszsákok tartalmát öntötték át a kerítésen.

"Az önjelölt és gonosz diktátor, Rettegett Zorbán kedvenc pihenőhelyét, a mindenki által gyűlölt Téli Palotát ostromolták meg az Első Vállnélküli Lovagrend hősei. Zorbán az embereivel együtt rémültében elteleportált, egyedül a pribékjét, R. Tónit hagyta hátra, hogy védje meg a területet. De a mindenre elszánt vállnélküli lovagokat meglátva ő sem mert mutatkozni!"

"Azonban a Rettegett Zorbán idomított vérebei el akarták pusztítani a Múúúmentum hőseit!" - Folytatta a narrátor, miközben egy jelenetet játszottak be arról, amikor nem létező vállukat egymásnak vetve menekült rémülten sikoltozva a fekete lovag, Sör Benjámin és Anyámasszony Katonája egy őket üldöző, házőrző csivava elöl.
A dokumentumfilmben vérfagyasztó zenei aláfestéssel, közeli képben mutatták, ahogy Anyámaszony Katonája végül orra esik, a csivava pedig utoléri, és lepisili a lábát. Ám közben a másik kettőnek sikerül műanyag kukákba bújva elrejtőzni üldözőjük elöl.

Aztán a zene mozgalmi indulóra váltott, és újra a narrátor mesélte az eseményeket:
"A nép gyermekeiből verbuválódott sereg végül minden ellenállást letört." - Itt bejátszás jött arról, ahogy Don Árt Panna páros lábbal ugrál egy liliom bokron, majd a letaposott virágokra több zsák szemetet önt.

A dokumentumfilm új jelenettel folytatódott:
"Közben a Múúúmentum hőse, a rettenthetetlen Resthajnalcsillag lovagja megküzdött a kinyomtatott internet széttépett lapjaiból feltámadt, 888 fejű sárkánnyal." - A felvételen a lovag két kézzel szorongatta egy hatalmas szemeteszsák nyakát, és addig rángatta jobbra-balra, amíg az rázuhant.
"A hős lovag már majdnem halálát lelte, amikor a segítségére siető társaival, együttes erővel legyőzték a fenevadat!" - Az ide vágott bejátszásban a fekete lovag és még hárman kihúzták a zsák alól a kétségbeesetten kapálózó Resthajnalcsillag lovagját.

"A Múúúmentum vezetősége, az Első Vállnélküli Lovagrend hősei immár joggal mondhatják magukat sárkányölőnek! Mindannyian elismeréssel adózunk önfeláldozó bátorságuk diadala előtt!" - Mondta a narrátor a dokumentumfilm végén, a megfáradt lovagokat a szeméttel vastagon felöntött kert előtt mutatva.

"És most következzen a Múúúmentum új indulója!" - Fejezte be a narrátor, és a filmben váll nélküli ifjak egy romkocsma mélyén, összeölelkezve énekelték:

"Hajnalban, hajnal előtt,
Szemetet öntök a házad előtt!"

Egy héttel később az "Első Vállnélküli Lovagrend" tagjai újra összegyűltek a lovagterem műanyag kerekasztala mellett.

- A szomszéd kertje már nem zöldebb! - Kezdte a tárgyalást Alabárdos Anna, és a jelenlévők felröhögtek.

- Kis kertedben térdig ér a szemét... - Dalolt fel Don Árt Panna, és a röhögés mégnagyobb lett.

- Tegnap délután, amikor a szomszédom nem volt otthon, odasettenkedtem a kerítéshez, és átdobtam a kertjébe három üres tejes dobozt! - Kiáltott fel Anyámasszony Katonája, és büszkén folytatta: - Aztán gyorsan visszaszaladtam a házba, és azt mondtam: 'Vesszen a Zorbán!' - És a Múúúmentum vezérkara egy emberként fetrengett a röhögéstől.


- Elég a mókából s kacagásból! - Szólt közbe a fekete lovag - Ideje megtervezni egy új hőstett végrehajtását.

- Keressünk megint valakit, aki nincs otthon és neki is öntsünk szemetet az udvarába! - Vetette fel Ratyinkai Gyula, de a fekete lovag másként vélekedett:
- Nem jó mindig ugyanaz. Ráadásul ez is húzós volt, hisz amikor végeztünk a szemeteléssel és elmentünk, 4 órával később hazaért a tulajdonos is. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha ott talál minket...

- Jaj, anyám! - Sikoltott fel Anyámasszony Katonája, és ahogy máskor is, most is beszart.

- Fúrjuk meg a magyar olimpiát, hogy a franciáké legyen! - Ötletelt Sör Benjámin, de a fekete lovag rosszallóan legyintett:
- Azon már rég túl vagyunk.

- Daraboljunk szét 9 hónapos babákat botmixerrel! - Javasolta Kanadai Ketrin, majd kivillantva hegyesre reszelt fogait hozzátette: - Aztán együk meg őket, ahogy a svéd professzor javasolta!

- Áh, az túl durva lenne! - Utasította el az ötletet a fekete lovag, majd hozzátette: - Legalábbis egyelőre.

- Pedig valami ütős kellene, hiszen mi anarchisták vagyunk! - Szólalt meg Alabárdos Anna, de a fekete lovag dühösen torkolta le:
- Dehogy anarchisták! Mi politikusok vagyunk! Csak... Nálunk ez a politika.

- Csináljuk azt anyánkkal, amit javasolni szoktak nekünk egy-egy akciónk után! - Mondta a Resthajnalcsillag lovagja, de a fekete lovag sajnálkozva csóválta a felét:
- Majd máskor lovagom, már elmúlt a Pride hónap.

Ám ekkor a lovagrend egy új tagja emelkedett szólásra. Ő egy másik párt újságírója mellől igazolt át a Múúúmentumhoz.
Eredeti neve Cirmos Cica volt, de a nemváltó műtétje óta mindenki Csizmás Kandúr néven hívta.

- Hálából hogy felvettetek, megmutatom, mire vagyok képes. Olyan csapást mérek a Rettegett Zorbán diktatúrájára, hogy az azonnal össze fog omlani. Ha megtiszteltek vele, elmondom mire készülök.

- Halljuk! Halljuk! - Kiáltozták lelkesen az egybegyűltek, a kandúr pedig mellső két tappancsát az asztalra téve, magabiztosan folytatta:

- Megtudjátok nekem, pontosan hol lakik a Zorbán. Én pedig olyan dicső tettet hajtok végre, hogy többé senki nem fog kételkedni abban, hogy a Múúúmentum politikusai a legrátermettebbek a kormányzásra. - Majd végignézett a kijelentésétől elhűlt lovagokon, és magabiztos mosollyal folytatta: - Szóval... Ha már tudom, hol lakik a Zorbán, egy éjjel odalopakodok a szomszéd utcába, kiválasztok egy házat, amit nem véd kutya, és ott helyben odaszarok a lábtörlőre.

- Ez aaaaz, nagyszerű terv! - Kiáltott fel a fekete lovag, és a többiek is mind boldogan újongtak. - Ettől azonnal lemond a Zorbán és kormánya! Míly nagyszerű terv, ez ám az igazi liberális politikai megoldás! - Mondogatták.

Miután lehiggadtak és megbeszélték a részleteket, felkerekedtek és hazamentek.
Utolsóként a Resthajnalcsillag lovagja maradt a teremben. Büszkén gondolt vissza legutóbbi hőstettére, majd elővette a telefonját, és betárcsázta a gyorslistájában szereplő első számot.

- Halló! Szia anyuci, most végeztünk, indulok haza, melegítheted a vacsorát. Jó jó persze, vigyázni fogok. Igen, azt is lekapcsolom majd.

Aztán letette a telefont, lekapcsolta a villanyt és hazaindult.


Ám a sötét teremben kisvártatva nyikorgás hallatszott, és kinyílt az egyik szekrényajtó. A szekrényből pedig előbújt a Múúúmentum legfőbb konkurense, a Nagy Csótány. Meglengette alkoholszagú csápjait, majd megszólalt:

- Lárifárika, kijöhetsz, mind elmentek.

Ekkor kinyílt a másik szekrény ajtaja is, amiből a Nagy Csótány felesége mászott elő.

- Jók ezek a nagyapámtól örökölt, szovjet gyártmányú lehallgató berendezések! - Mondta, és nosztalgikus mosollyal simította végig a kezét a szekrényen - Csak kicsit kényelmetlenek.

- Azok! - Felelte a Nagy Csótány - De legalább tudjuk, mire készülnek ezek. Hazafelé találjuk ki, hogy fogjuk ezt úgy kommunikálni, hogy amit ők csinálnak, a mi dicsőségünket szolgálja.


Ha a Csótányék a Múúúmentumosokat le nem hallgatták volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
A tehetségtelen és alantas emberek
bármilyen pozíciót is töltenek be,
attól nem válnak sem tehetségessé, sem tisztességessé.

(by L.W.L.)