
Avagy: A múlt demokratikus disztópiája.
2021. A Facebook és a Google globális cégei immár nyíltan az amerikai demokratikus politika kiszolgálóivá válnak. A nyugati országokban törölnek és eltüntetnek mindent, ami ellentétes az USA által meghatározott alapelvekkel.
2031. Az utolsó olyan internetes tárhely is megszűnik, amelyik nem vetette alá magát teljes egészében a nemzetközi liberalizmus elvárásainak. Innentől minden honlap, minden újság, minden elektronikus könyv, minden e-mail, és minden egyéb, internetes tartalom a politikai cenzúra digitális ellenőrzése alá kerül.
2035. Megalakul a Nemzetközi Hírfelügyeleti Bizottság. Feladata: az internet bármely tartalmának azonnali ellenőrzése és - szükség esetén - módosítása. A hivatalosan az álhírek, áltörténelem, álvalóság és az álpolitika elleni küzdelem új szintet lép. Innentől a bizottság dolgozói a „szabad, demokratikus internet” megvalósításáért közvetlenül is beavatkozhatnak, jogosultak bármely tartalom az előírtak szerinti módosítására.
2041. Létrejön a Nemzetközi Demokratikus Hamis Információkat Valóságosra Módosító Álhírtalanító Hivatal, röviden:
a Valóságtalanító Hivatal.
2051. Június 04. A Liberális Világszövetség Transzszexuális Uniója a függőségi nyilatkozat 1776-os kihirdetését ünnepli - amelyben az őslakos, hős amerikai feketék milliói harcolták ki a demokratikus Kongóhoz való csatlakozást.
Egyszer volt, hol nem volt, hetvenhét civil alapítvány székhelyén túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy Liberália...
Liberália Valóságtalanító Hivatalának igazgatója oly rég dolgozott már ebben a pozícióban, hogy senki nem emlékezett arra, mikor kezdte, de már a nevére sem. Ezért mindenki úgy hívta: Valóságtalanító Elvtárs.
Valóságtalanító Elvtárs mint minden nap, most is keményen dolgozott a demokráciáért. Pontosabban: annak jövőjéért. Már maga sem emlékezett pontosan, hogy Liberália titkosszolgálata mikor készítette el a valóságtalanító gépet, amelyen nap mint nap dolgozott.
A valóságtalanító gép maga volt a technika csodája. A megadott paraméterek alapján, az interneten kivétel nélkül mindent az új elvárások szerinti valóságra módosított. Az iskolák digitális tankönyveitől az újságcikkekig, a filmektől a híradókig, a levéltárak irataitól a közösségi médiák hozzászólásaiig a gép programjának lényegét alkotó mesterséges intelligencia mindent tökéletesen módosított.
Az elején persze, mint minden más, a világot jobbá tevő dolgoknál, itt is adódtak kezdeti nehézségek. Az emberek egy csoportja képes volt nem venni tudomást az internet híreiről, lemondták előfizetéseiket is, hogy - akár a rádiót és a televíziót, ezt is kizárják az életükből.
A Valóságtalanító Hivatal hetekig dolgozott azon, hogy minden történelmi emlékezet szerint a második világháborút kirobbantó nácik az internetet akarták megsemmisíteni. És mivel a korabeli jegyzőkönyvek tanulsága szerint a nürnbergi per során igazságos bírói ítélettel kivégezték az internetellenes főbűnösöket, a haladó demokráciában sem lehetett másként tenni.
Az internettagadókat napok alatt elfogták, és gyorsított eljárással elítélték majd kivégezték.
Mivel az interneten erről semmit sem írtak (ahogy a többi média sem említette) a kivégzések után 2 évvel a kivégzéseket is kitörölték a múltból, majd újra módosították a II. világháború kitörésének okát.
Aztán újra, majd megint és ismét.
Már maga Valóságtalanító Elvtárs sem emlékezett arra, mit is tanítottak erről az iskolákban a Valóságtalanító Hivatal felállítása előtt. De nem is érdekelte. Mindig az utoljára újraírt múlt az aktuális - minden más az ellenség kollaboránsainak álhíre. A II. világháború a pár héttel ezelőtti valóságtalanítás óta azért robbant ki, mert egy Hitler nevű, Nigériában élő fehér bőrű bevándorló el akarta pusztítani a transzneműeket Afrikában - de szerencsére a Kelet-Afrikai Szociáldemokratikus Unió, a fekete bőrű elnökük, Joszif Kuntakinte Sztálin vezetésével megállította, és Nigéria elfoglalásával elhozta a világbékét.
Mivel a papír alapú könyvtárakat rég megszüntették, a papírt pedig újrahasznosították tálcaként és gyorséttermi csomagolópapírként, nem volt már semmi, ami ellentmondott volna a digitális világban fellelhető történelemnek.
Persze voltak, akik hozzászólásaikkal ellentmondani próbáltak, de a valóságtalanító gép valós idejű globális szűrője ezeket a másodperc tört része alatt megtalálta és módosította.
Így lett a „Szerintem én ezt még máshogy tanultam!” hozzászólásból „Jól emlékszem, hogy pont így tanultam az iskolában!”, mint ahogy a „Már megint hazudoztok, rohadt gazemberek!” kommentből a megjelenése utáni pillanatban „Imádom, hogy ennyire őszinték és megbízhatóak vagytok!” kijelentés.
Persze voltak notórius kétkedők, de a valóságtalanító gép nemcsak az internetet, hanem a telefonálásokat, SMS küldéseket is figyelte, sőt, az okoseszközök mikrofonjai és kamerái által az emberek hétköznapjait is.
Akik nem az elvárásnak megfelelően viselkedtek, azokat a gép azonnal átküldte a terhelő adatokkal a Demokratikus Jogállamvédelmi Hatóságnak. Az ilyen illetőkért éjjel elment egy rendőrautó, elvitték - és soha többé nem látta őket senki.
A valóságtalanító gép arra is figyelt, hogy amíg néhányan hiányolták, addig az eltűnt ember nevében különböző posztok és üzenetek jelentek meg, melyben tudatta mindenkivel, hogy „jól van és boldog, hogy egy ilyen nagyszerű demokráciában élhet”. Aztán amikor már jó ideje nem kereste senki, eltűntek ezek a bejegyzések az illető e-mail fiókjával és közösségi média profiljával együtt. Valamivel később a munkaügyi nyilvántartókból is eltűnt róla minden, egyidejűleg az iskolai nyilvántartásokból is. Természetesen eltűnt a fényképekről és a videókból is.
Pár hónap múlva az anyakönyvi hivatal adatbázisának róla szóló bejegyzése is eltűnt, végleg. Így ez az ember már soha nem is létezett. Persze voltak, akik mégis emlékeztek rá, családtagok, közeli jóbarátok - de az állam számukra ingyen biztosította a pszichiátriai kezelést, ahol megszabadították őket téveszméiktől.
A tudomány - a Valóságtalanító Hivatalnak köszönhetően - már 1860-ban megállapította, hogy akik keveset interneteznek, azok elméjében kóros elváltozás lép fel. E mentális betegségben szenvedők képesek nem létező rokonokról vizionálni.
A gyógykezelés kezdetben emelt szintű kokainfogyasztás mellett naponta legalább 12 óra hírolvasás a jogállami demokrácia újabb vívmányairól. A javulást mutatók esetén pár év aktivistaság egy demokratikus célokért küzdő civil szervezetben meghozhatja a teljes gyógyulást.
A többieknek nem marad más hátra, csak a kötelező lobotómia.
Természetesen az Emberi Jogok és az ENSZ humanitárius előírásainak figyelembe vételével, ennek költségeit a társadalombiztosító fizeti, hiszen egy demokráciában az ember érdeke az első.
Valóságtalanító Elvtárs jól tudta, hogy mennek ezek a dolgok. Nem véletlenül kapta meg munkássága elismeréseként a Nobel békedíjat. Az ő ötlete volt, hogy azon kívül, hogy a digitális térben és időben egyszerre történjen minden módosítás, a valóságtalanító gép működése térjen ki a telefonbeszélgetésekre, hang és videofelvételekre is.
A megvalósítás után pár évvel kitört „Véres Hétvége” eseménysorozat bebizonyította a fejlesztés hasznosságát, és ezzel azt is, hogy abban az évben neki járt a Nobel békedíj.
Valóságtalanító Elvtárs még ma is könnyes szemmel gondolt vissza a „Véres Hétvége” napjaira. Akkor, még a globális valóságtalanítás hajnalán, az emberek képesek voltak összejárni és egymással személyesen beszélgetni. Egy nap futótűzként terjedt el köztük, hogy a Demokratikus Jogállamvédelmi Hivatalban agyonvertek holttesteit a húsfeldolgozóba viszik, és bedarálják őket a parizerbe. Voltak, akik szerint az Állami Szervadóhivatalban eltűntek is így végezték. Százezrek vonultak az utcákra, egy ideig úgy tűnt, a dühödt tüntetők felborítják Liberália rendjét és megdöntik a kormányt.
De a felfegyverzett Vörös Gárda, (mely az Anifa, a BLM és a Munkásőrség tagjaiból állt) vérbe fojtotta a felkelést. A menekülők után városi rendvédelmi drónok száguldottak, géppuskatüzet zúdítva rájuk.
Azonban a térfigyelő kamerákból, valamit az okostelefonokkal felvett és élő adásban közvetített videókon egészen mást lehetett látni. Az egész világ élő adásokban nézte, hogy a fegyvertelen, békésen sétáló Vörös Gárda tagjait vadállat módjára tomboló tömeg veri össze, akik aztán - fékezhetetlen dühükben egymásnak esnek.
A látottak után senki nem kételkedett a híradókban, ahol elmondták, hogy mentálisan sérült internettagadók az anti-imperialisták felbujtására az utcán verték agyon egymást. Néhányuk – ahogy mindenki láthatta – őrületükben saját magukat verték agyon.
A valóságtalanító gép valós idejű beavatkozása a telefonbeszélgetésekkel is jól teljesített. Sokan voltak, akik a helyszínen felhívták a családtagjaikat, hogy elmondják nekik, mit látnak, hogyan ölik halomra a fegyvertelen tüntetőket az állig felfegyverzett Vörös Gárdisták.
Ám a vonal másik végén, a telefonáló hangján már egészen más mondatok hangoztak el. A felhívott családtagok csodálkoztak, hogy a telefonáló hirtelen úgy döntött, kivándorol Tibetbe, mert buddhista szerzetesként akarja leélni élete hátralévő részét - ezért ne is keresse őket többé senki. Csodálkoztak, de nem volt okuk kételkedni, hiszen telefonon ő maga mondta ezt. És aztán örökre eltűnt - nyilván Tibetben.
Valóságtalanító Elvtárs kitörölte szeméből a saját zsenialitása okozta meghatottság könnyeit, és nekilátott a napi feladatok áttekintésének.
A prioritás nem volt kétséges - a Jövőirányító Intézet utasításainak végrehajtásával kezdte. A Jövőirányító Intézet valójában egy hatalmas, mesterséges intelligencia volt. Ahogy a valóságtalanító géphez, hozzá is befutott a digitálisan irányított világ minden emberének minden adata. Ki mikor ébredt és mikor feküdt, mivel töltötte a napját, mit evett, mit ivott, kivel mit beszélt, mit olvasott, mit és milyen figyelemmel nézett a tévében és meddig, stb.
Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a gép mindenkiről mindent tudott, mert a folyamatosan elemző algoritmusának köszönhetően mindenkiről még annál is többet tudott.
A Jövőirányító Intézet a legújabb politikai elvárásnak megfelelően kiszámította, hogy milyen pszichológiai és marketing módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy az társadalmi szinten garantáltan megvalósuljon.
A politikai elvárások teljesítése folyamatos munkát igényelt. Az évente összeülő „Blind and Berg” nevű, milliárdosokból álló üzleti csoport vezetői egymás között megállapodtak abban, mi módon kívánnak ebben az évben gazdagodni.
Ezt feljegyezték, majd ennek társadalmi elfogadtatása volt a politikusok feladata.
A politikusok pedig pontról pontra átadták ezt a Jövőirányító Intézetnek. Amikor az egyik pont végrehajtásra került, jött a következő, majd az azután következő.
Ám némelyik megvalósítása túlmutatott a Jövőirányító Intézeten, mert nem volt lehetséges a jelenben megírt hírekkel, sajtótájékoztatókkal stb. meggyőzni a társadalmat az új elvárások mindenkire áldásos hatást hozó nagyszerűségéről.
Ilyenkor a mesterséges intelligencia pontos feladatot küldött át a Valóságtalanító Hivatalnak.
Az előírás szerint megváltoztatott valóság olyan múltat hozott létre, aminek a kiküszöbölése és megoldása elkerülhetetlen, sürgős és az emberiség érdekében kötelező lett. Mivel a „Blind and Berg” csoport aktuális terveit rajtuk kívül senki nem ismerte, senkinek nem tűnt fel, hogy a múlt hibáiban gyökerező, sürgősen megoldandó feladat hajszálpontosan a „Blind and Berg” csoport aktuális érdeke.
Néhányan hallották, hogy eme milliárdosokból álló csoport mottója szerint „Aki uralja a médiákat, a világot uralja”, de nem értették, hogy ez mit jelent.
A Jövőirányító Intézet utasítása egyszerű volt. Valóságtalanító Elvtárs rutinosan táplálta a gépébe a paramétereket.
Az összes fellelhető dokumentáció, film, történelmi irat már régen arról tanúskodott, hogy a keresztény vallás soha nem létezett, ez csak az anti-imperialisták által terjesztett babonákon alapuló álhír. A Vatikánt Mohamed próféta alapította, melynek élén azóta is Róma legfőbb imámja áll.
Az új utasítás is ezzel volt kapcsolatos: „II. János Pál imám szomáliai származású, fekete volt.”
Valóságtalanító Elvtárs gyorsan végzett. A biztonsági előírásoknak megfelelően, a valóságtalanítás után elvégzett pár ellenőrző feladatot.
Rákereset a Wikipédián, és már ott is Mogadishu szerepelt a szülővárosaként.
Megnézte a „The Guardian” 1981 május 14.-én írt cikkét (módosítva: fél perccel ezelőtt) és elégedetten látta, hogy az arról tudósított, hogy egy magát kereszténynek mondó merénylő rálőtt a vatikáni legfőbb imámra. A cikkben kép is volt a sebesült, burnuszt viselő, ébenfekete bőrű II. János Pál imámról.
Ezután belenézett a 2005-ben készül életrajzi filmjébe, és látta, hogy abban II. János Pál vatikáni imámot Morgan Freeman játssza.
A valóságtalanításnak köszönhetően e pillanattól ez mindig is így volt, aki nem hiszi, olvasson utána, keresgéljen kedvére bármely digitális archívumban 130 évre visszamenően - mindenhol azt fogja találni, amit a Jövőirányító Intézet ma reggel talált ki.
- A jövő jó irányba tart, épp most írtam át hozzá a múltat! - Nevetett fel Valóságtalanító Elvtárs, és nekikezdett a következő feladathoz. Ez is a Jövőirányító Intézettől jött, de ez sem volt nehéz. Azt kellett megoldani, hogy a nagy, XX. századi orosz próféta, Vlagyimir Nelson Mandela Lenin az amerikai Capitolium előtti szobrát nem 8 évvel ezelőtt, 2043-ban állították fel, hanem 1935-ben.
- Mi sem egyszerűbb! - Mosolygott Valóságtalanító Elvtárs, és nekiállt begépelni az ehhez szükséges adatokat. Pár perc múlva kész is volt.
A következő feladat már nehezebb volt. A természetben mindenhol a 840 gender létezésének bizonyításához kapcsolódott.
A feladat szerint Charles Darwin nevéhez kell kötni azt a tudományos felfedezést, miszerint a páfrányok hím ivarlevelei is menstruálnak. A szakma legjobbjának számító Valóságtalanító Elvtársnak is közel egy órájába telt ezt megoldani.
Végül Valóságtalanító Elvtárs megnyomta a "Start" feliratú piros gombot, és a valóságtalanító gép munkafolyamatát jelző százaléksávot nézve elégedetten dőlt hátra. Pár másodperc múlva a „Valóságtalanítás kész!” felirat jelent meg a képernyőn, a hangszórókból pedig felcsendült az Internacionálé zenéje.
Épp ott tartott, hogy „A múltat végkép eltörölni”, amikor Valóságtalanító Elvtárs megnyomta az [OK] gombot. Mindig is zavarta a dal szövegében ez a sor. Soha nem értette, mi ennek az értelme...
„A múltat végképp eltörölni”. Micsoda ostobaság. A múltat nem lehet eltörölni, a múlt az volt, mert az a jelen alapja!
Persze az, hogy a múlt hogy volt, az mindig változik. A Jövőirányító Intézetnek hála a jövő fix és kiszámítható, a múlt viszont örökös módosításra szorul, mert a jobb jövőért tett jelenbeli tettek mind a múlt hibáinak kiküszöbölésén alapulnak.
Így tehát ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a jobb jövő építését, előbb ennek megfelelő múltat kell létrehozni.
Felnézett a falra, ahol a Valóságtalanító Hivatal jelmondata díszelgett:
A történelem állandónak vélt valósága
az ellenséges anti-imperializmus ópiuma!”
Sokáig tartott, amíg a hivatal minden dolgozója mélységeiben is megértette ennek lényegét.
Abban a digitális világban, ahol a jövő előre eltervezetten és módosíthatatlanul csodálatos, az elkövetkező idők során csupán a múlt válik időről időre kiszámíthatatlanná, néha – átmenetileg – teljesen disztópikussá.
Olyan, hogy „valóság” pedig nem létezik. Hiszen mi a valóság? Amit tavalyelőtt mondtak, vagy az ellenkezője, amit a múlt hónapban? Netán a tegnap beiktatottak a „valóság”? Vagy az a „valóság”, amit majd a jövő héten érvényesítenek, évszázadokra visszamenőleg?
A „valóság” tehát nem létezik. Kizárólag egy relatív elképzelés létezik, ami mindig az aktuális politikai érdeknek megfelelő. Ez a politikai érdek pedig a politikát irányító multimilliárdosok érdekeivel azonos. Mondhatni, ezen multimilliárdosok csoportja az egyetlen „valóság”, de mivel ők szeretnek háttérben maradni, az ő létezésük sem minősül valóságosnak. A valódi valóság tehát nem más, mint a jelen azon egyetlen pillanata, ami a ködös és homályos múltból a kristálytiszta jövőbe vezet. Ám pár perccel később ez a jelen is múltnak számít, és ezzel megszűnt valóságnak lenni.
A valóság tehát nem más, mint egy olyan anti-imperialista trükk, amit a jogállami demokrácia kerékkötőjének szánnak. Ezért a haladó demokráciában a „valóság” csupán ellenségnek számító, káros illúzió.
Olyan, hogy „valóság” pedig nem létezik. Hiszen mi a valóság? Amit tavalyelőtt mondtak, vagy az ellenkezője, amit a múlt hónapban? Netán a tegnap beiktatottak a „valóság”? Vagy az a „valóság”, amit majd a jövő héten érvényesítenek, évszázadokra visszamenőleg?
A „valóság” tehát nem létezik. Kizárólag egy relatív elképzelés létezik, ami mindig az aktuális politikai érdeknek megfelelő. Ez a politikai érdek pedig a politikát irányító multimilliárdosok érdekeivel azonos. Mondhatni, ezen multimilliárdosok csoportja az egyetlen „valóság”, de mivel ők szeretnek háttérben maradni, az ő létezésük sem minősül valóságosnak. A valódi valóság tehát nem más, mint a jelen azon egyetlen pillanata, ami a ködös és homályos múltból a kristálytiszta jövőbe vezet. Ám pár perccel később ez a jelen is múltnak számít, és ezzel megszűnt valóságnak lenni.
A valóság tehát nem más, mint egy olyan anti-imperialista trükk, amit a jogállami demokrácia kerékkötőjének szánnak. Ezért a haladó demokráciában a „valóság” csupán ellenségnek számító, káros illúzió.
Valóságtalanító Elvtárs felsóhajtott.
Szörnyű lenne a világ, és még borzalmasabb jövő köszöntene mindenkire, ha nem lennének olyan hazafiak, mint ő, aki a digitális világ dzsungelében fáradhatatlanul tör előre a valóságtalanítás demokratikus útján.
Néhány perccel később Valóságtalanító Elvtárs a hivatal egy új dolgozóját fogadta az irodájában. Bár nem szokott az újakkal személyesen találkozni, ez esetben kivételt tett. A Demokráciánk Hőn Szeretett Elnöke kérte meg erre, hivatalos levélben.
Az elnöknek tucatnyi más titulusa is volt, de mivel idén úgy döntött, hogy most a „Hőn Szeretett” jelzőt használja, a valóságtalanító gépnek hála a beiktatása óta sosem használt más titulust - erre bizonyíték az elmúlt 8 év összes újságcikke, a közösségi oldalak posztjai és kommentjei, és persze a politikai elemzők írásai meg a történészek feljegyzései.
Valóságtalanító Elvtárs ezt is személyesen intézte, mert ilyen fontos demokratikus ügyben nem lehet hiba.
- Üdvözlöm a Valóságtalanító Hivatal igazgatói irodájában! - Köszöntötte Valóságtalanító Elvtárs a belépő, fekete bőrű transzvesztita fiatalembert.
- Üdvözlöm, Szergej Washington! - Mondta a fiatalember és mosolyogva folytatta: - Engedje meg, hogy bemutatkozzak: a Valóságtalanító Hivatal igazgatója vagyok. Lassan 5 éve. Ezért hív mindenki engem „Valóságtalanító Elvtárs” néven.
Valóságtalanító Elvtárs úgy megszédült, hogy meg kellett kapaszkodnia az íróasztalába.
- De hát ez lehetetlen! Én vagyok Valóságtalanító Elvtárs, munkám elismeréseként Nobel békedíjat is kaptam, a transzneművé válásom óta a besorolásom 10/8, amivel jár az NBS (Nem Basztathat Senki) társadalmi besorolás is! Engem nem lehet csak úgy leváltani, még 4 évem van nyugdíjig!
- Drága Washington elvtárs, ön téved. Hőn Szeretett Elnökünk tegnap úgy döntött, hogy én, a technokráciából diplomázott unokaöccse kellően képzett és megbízható vagyok ahhoz, hogy átvegyem ezt a demokrácia szempontjából borzasztóan érzékeny hivatalt.
És hogy a beiktatásomon ne ütközzön meg senki a korom miatt - mert a tapasztalatlanságom gyanúja gyengítené az elvtársak belém vetett bizalmát - pár perc múlva elindítok egy olyan valóságtalanító folyamatot, melynek végeztével mindenki tudni fogja, hogy már 5. éve dolgozom keményen és hibátlanul a Valóságtalanító Hivatal élén.
- És velem mi lesz? - Kérdezte elhaló hangon (ex)Valóságtalanító Elvtárs.
- Demokráciánk önről is érdemeinek megfelelően gondoskodik! Természetesen különös figyelmet fordítunk arra, hogy az eddig birtokába került szenzitív információk biztonságban maradjanak. - Válaszolta utódja, majd a zsebéből előhúzott egy gázsprayt, és mosolyogva folytatta: - De addig pihenjen egyet! - És a sprayvel (ex)Valóságtalanító Elvtárs arcába fújt.
(ex)Valóságtalanító Elvtársnak felnyögni sem volt ideje, mert azonnal eszméletét vesztette.
(ex)Valóságtalanító Elvtárs kótyagos fejjel, egy szűk cellában tért magához. Homályos tekintete ellenére azonnal rájött, hogy a siralomházban ébredt.
- Ez... Ez nem lehet! - Motyogta maga elé - Itt valami tévedés történt!
Mindkét kezével dörömbölni kezdett a cellaajtón - ami hamarosan kinyílt, és egy nagydarab börtönőr lépett be rajta.
- Mi van, NZC-KM-814-es? Mit akar?
- Elvtárs, én Szergej Washington vagyok! A Valóságtalanító Hivatal igazgatója, 2038 márciusában Nobel békedíjat is kaptam, ellenőrizze! Lehetetlen, hogy én börtönben legyek! Valami adminisztratív tévedés esete áll fenn!
A börtönőr beütögette az adatokat a kezében tartott tabletbe.
- Szeeergeeeej Was-hing-ton... 2038... Nobel békedíj... Enter. Ühümm... Itt is van a találat. Nézze meg. - És (ex)Valóságtalanító Elvtárs orra elé tolta a képernyőt, aki hangosan kezdte olvasni a „The New York Times” 2038 márciusi cikkét.
- Lezárult a Nobel békedíj 6 várományosának életét kioltó terrorista pere. Szergej Washington beismerő vallomásában tettét azzal indokolta, hogy az anti-imperialistákkal lepaktálva, ezen tettével akarta megdönteni szeretett demokráciánkat.
A bíróság halálra ítélte. A vádlott és ügyvédje elfogadta az ítéletet, de az ügyészség súlyosbítást kért.
- Látja, így van ez. - Mondta a börtönőr. - Régóta húzódik a kivégzés. Benyújtott kegyelmi kérvények, és elutasításuk. Perújrafelvételi és felülvizsgálati kérvények - és azok lezárása. Ma emelkedett jogerőre az utolsó jogi lehetőség elutasítása. A kormányzó már alá is írta a kivégzési parancsot.
- Mikor lesz? - Kérdezte (ex)Valóságtalanító Elvtárs kiszáradt szájjal, de ez inkább volt suttogás, mint kérdés.
- Holnap! - Válaszolt a börtönőr, és barátságos hangon hozzátette: - Jobban teszi, ha addig kipiheni magát. Fáradtnak tűnik, márpedig nincs is rosszabb, mint kialvatlanul ülni a villamosszékbe. Aludjon hát, NZC-KM-814-es, ne a múlton rágódjon.
(ex)Valóságtalanító Elvtárs hosszan nézte a bezárult vasajtót. A cella magányát már megnyugtató ölelésnek érezte. Mert még érez - még ha félelmet is - tehát még él.
Tudta jól, hogy az átírt múltja és a holnapi kivégzése csak az első lépés a valóságtalanító folyamatban. Két év múlva, amikor már kevésbé emlékeznek rá, a valóságtalanítás új fázisa lesz időszerű. Ekkor majd a létezése is kitörlődik.
Soha nem született meg, így soha nem is létezett, ennél fogva soha nem is említette őt senki, sehol. Ő maga is valóságtalanítva lesz.
(ex)Valóságtalanító Elvtárs szerette volna, ha a 2 év múlva beiktatandó valóság ma lépne érvénybe. Mert akkor okafogyott lenne a holnapi kivégzése.
De jól tudta, hogy ez lehetetlen. Az idő folyama állandó. A múlt eredménye a jelen, ami a jövőt alakítja.
Tehát ahhoz, hogy ő soha ne szülessen meg, előbb túl kell esni a kivégzésén. Mert amíg él, addig fennáll a veszélye annak, hogy a múltban is létezhetett.
Ha az elvtársat a sajátjai ki nem végezték volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle.
Jó éjszakát gyerekek.
Tanulság:
„Aki a digitális világot uralja,
A valóságot is tetszése szerint alakítja.”
„Aki a digitális világot uralja,
A valóságot is tetszése szerint alakítja.”
(by L.W.L.)
2021.02.27.
2021.02.27.