
Avagy: Az élősködő gazemberek világa
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üvegmecseten túl, ott, ahol a kurta farkú DK-s főnöknője fúr, volt egyszer egy liberális birodalom. Bár a neve Egyesült Libernyák Államok volt, mindenki csak úgy hívta: Libernyákia.
Libernyákiában kivétel nélkül mindent dicsérték és támogattak, ami rövid távon káros, hosszú távon viszont egyenesen katasztrofális volt a társadalomra.
A magukat toleránsnak hirdető libernyákokat azonban ez nem zavarta, viszont a demokratikus önvédelemre hivatkozva börtönbe zárták azokat, akiket igen. S mivel senki nem maradt, aki ellent mondott volna nekik, büszkén mutogatták a statisztikáikat, miszerint az Egyesült Libernyák Államokban mindenki boldog és önfeledten támogatja a libernyák politikát.
Természetesen Libernyákiában a családpolitika kiemelt fontosságot képviselt. De csak akkor, ha LMBTQI(XYZ) családokról volt szó. Hiszen Libernyákia himnusza - amit egy régi P.Box számból írtak át - így szólt:
Nem törődik senki a világ bajával."
Ám egy napon nagy baj történt a liberális birodalomban. Rájöttek, hogy már nincs hova fejleszteni az LMBTQI(XYZ) projektet. Már régen csak az LMBTQI(XYZ) emberek házasodhattak, már évek óta csak ők fogadhattak örökbe gyereket, csak ők kaphattak támogatásokat, és már ötlet szinten sem volt törvénytervezet arról, hogyan is lehetne tovább spirázni ezt a lobbit. Ráadásul a gender-tudósok is bejelentették, hogy a kutatásaik végére értek, a 265 db társadalmi gendernél többet akkor se tudnak kitalálni, ha megfeszülnek.
Nagyon megrémültek a libernyák gazdasági szakemberek. Most mi legyen? Ha nincs mit kutatni, hogyan fognak kutatási célokra közpénz milliárdokat zsebre vágni? Ha nincs új ötlet törvényekre, milyen jogszabályokat támogassanak a politikusok? Ha már nincs mit elérni, milyen célok megvalósításáért harsogjanak az újságok?
- Nincs mit tenni... Mától hasznos dolgokkal kell foglalkoznunk. - mondta egyikük, de a többiek rögvest agyonverték, holttestét pedig kiéhezett farkasok elé vetették. Mert hasznos dologgal Libernyákiában még elvben is tilos foglalkozni, aki ilyet tesz, a társadalompusztító tudatosság alapelveit tagadja meg.
Ám ekkor megszólalt az Egyesült Libernyák Államok titkos császára, a Kinyírt Társadalom Alapítványok királya, II. Nagyonszoros is.
- Ne legyen Nagyonszoros a nevem, ha erre megoldást nem találok. A szexuális aberrációk tárháza oly széles, hogy találunk megoldást olyan új lobbira, mellyel további milliárdokat lehet lenyúlni az emberek adójából, természetesen demokratikus, jogállami közpénzfelhasználási módszerekkel.
Libernyákia politikusai pedig mind mélyen meghajoltak titkos uralkodójuk előtt. Egyrészt mert hűen szolgálták, másrészt mert aki legutóbb nem hajolt elég mélyre, azt másnap hajnalban államellenes bűnszervezés vádjával kivégezték. Harmadrészt mert amit egy Nagyonszoros akar, azt nekik kötelességük megvalósítani.
Nem telt el pár hét, és a Libernyák televíziókban új témájú érzékenyítő riportok és dokumentumfilmek tucatjai tűntek fel, a sajtó ezek elemzésével foglalkozott, a civil szervezetek pedig az ezzel kapcsolatos társadalmi hiányosságok azonnali megoldását követelték.
Az egyik hosszú, könnyes hangvételű riportfilm az öreg Afgán kecskepásztorról szólt, aki egész életében csak a kecskékkel élt nemi életet. De nem azért, mert arrafelé csak sziklák és kecskék voltak, hanem mert csakis a kecskék iránt tudott szexuális vágyat érezni. Később felmerült, hogy az öreg afgán egészen mást mondott, mint ami a szinkronban elhangzott, de ez sosem nyert bizonyítást, mert a riportalany hirtelen elhunyt.
Egy másikban egy menekült fiatalember kesergett, hogy odahaza, a messzi sivatagországban maradt nagy szerelme, a "csodafarú kecske", de Libernyákia családegyesítő programja nem teszi lehetővé hogy családegyesítés címen, állami költségen utána utazhasson.
Dokumentumfilmek tucatjai elemezték, hogy a kecskével való nemi élet valójában teljesen normális és természetes, csupán bigott és elvakultan ostoba emberek képesek ezt letagadni.
Érzékenyítő ismeretterjesztő filmek készültek arról, hányan lesznek öngyilkosak csupán azért, mert kizárólag kecskével tudják elképzelni az életüket, de a gonosz társadalom erre kirekesztő és elutasító módon reagál.
Új alapítványok és egyesületek jöttek létre, hogy hirdessék a kecskeszerelem nagyszerűségét. Iskolákba jártak előadásokat tartani, szórólapokkal és plakátokkal hirdették: "A szerelem nincs fajhoz kötve". Tévéreklámok tucatjaiban mosolygó emberek tették fel a divattá vált kérdést: "Te még kecskeszűz vagy?", az üdítőitalok címkéin pedig szivárványszínű kecskék jelentek meg, "Kecskével igazán menő!" felirat mellett.
Az irodalmi díjak mindegyikét az "Ali 72 kecskéje" című könyv kapta, a Libernyákvíziós dalfesztivált pedig az "A Jóistent arra kérem,| kecskeszarvat adjon nékem" című dal nyerte meg.
Színházak tömkelege kezdte el játszani a kecskével való nemi élet ősi vágyáról szóló színdarabokat, miközben egyre több tévé majd mozifilm hőse kecskével élt együtt.
Rohamosan növekedett azon írók és színészek száma, akik félreérthetetlen helyzetben fotóztatták le magukat kedvenc kecskéikkel. Életrajzi riportokban nyilatkoztak arról, hogy a házasságuk csupán álca volt, valójában kecskén kívül sosem voltak mással, kecskén kívül sosem vágytak másra.
Libernyákia vezetői pedig - a kialakult társadalmi feszültségre és elvárásokra hivatkozva - különféle kutatási alapokat hoztak létre a kecskék iránti vágyak, a kecskegenderek valamint a kecskékkel való házasság jogállami megoldásainak kutatására. És mivel ezek kiemelten fontos dolgok, már az első évben kétszer annyi pénzt költöttek ezekre, mint az egészségügyi ellátásokra.
Ez azonban sokakat felháborított. Tízezrek vonultak utcára, "Kecskének az ólban a helye" feliratú táblákkal, dacára annak, hogy ezzel elveszíthetik állásukat, megélhetésük és egzisztenciájuk kerül veszélybe.
A Libernyák politika azonban nem volt rest. Fejenként néhány ezresért (mint utazási támogatás) százezres ellen-tüntető tömeget verbuváltak, akik teli torokból mekegtek "Éljen a tiszta kecskeszerelem", "A szerelem csak kecskével sokszínű", "Kecsketudatos sokszínűséget" stb. táblákat lóbálva. Ez a tömeg meg sem állt a liberális birodalmi parlamentig, hogy ott petíciót átadva követeljék a kecskékkel való szerelem legalizálását.
A libernyák politikusok pedig, a "tömegek óhajának engedelmeskedve" - szétosztva maguk között újabb közpénz milliókat "szakértői költségek" címen - új törvényt hoztak. A "Kecskefóbia" nevű bűncselekmény elkövetője akár 3 évig tartó börtönbüntetéssel lett sújtható, míg a különös kegyetlenséggel elkövetett kecskeellenességért akár 5 év börtönt is kaphatott az elvetemült elkövető.
Alig néhány ezer "Kecskefób" nyilvános tárgyalása és bebörtönzése után látványosan csökkent a kecskegenderizmust nyíltan elutasítók száma - de ezzel egyidejűleg egyre többen lettek azok, akik ezt titokban ellenezték.
De a Kinyírt Társadalom Alapítványok sem tétlenkedtek. II. Nagyonszoros parancsára begyűjtötték azokat a tudósokat, akiket sehol nem vettek komolyan, majd kihozták a pszichiátriákról azokat a biológusokat, akiknek teljesen elment az eszük.
S mikor lett belőlük 500, aláíratták velük azt a tanulmányt, mely szerint a kecskékkel való nemi élet nem holmi mentális aberráció, nem pszichés betegség, hanem egy úgynevezett kecskegén okozta természetes szexuális vágy.
Erre kisebb forradalom robbant ki, a valódi tudósok elkeseredett tiltakozásba kezdtek, mondván: a kecske faj nem rokona az emberi fajnak.
Ám hamarosan új törvény született, mely 10 évig tartó fegyházbüntetéssel sújtotta a kecskegén tagadást. És láss csodát: alig 800 tudós bebörtönzése után már senki sem tagadta a kecskegént. Sőt, mivel milliós támogatásokat kaptak az ezzel foglalkozók, a tudományos szaklapok hemzsegni kezdtek az emberi fajban megtalálható kecskegénről.
Új egyetemi szakok indultak a kecskegén és a kecskegender az emberiség fejlődésére való hatásairól, új tudományos intézetek kezdték munkájukat a kecskegender a társadalmakra való hatásainak kutatásával.
Átírták a tankönyvek evolúcióra vonatkozó részeit, immár az ember és a majom közös őse egy úgynevezett őskecske volt, belőle alakult ki az ember, a majom és a mai kecske.
Néhány száz tiltakozó börtönbe vetése után a kecskelobbi tovább gyűrűzött.
Libernyákia toleráns politikusai kijelentették, hogy nemcsak a kecskével való nemi élethez van alapvető emberi joga mindenkinek, hanem arra is, hogy önmaga is kecskévé váljon. És az ehhez szükséges műtéti költségeket a liberális állam fizette, ez még társadalombiztosítást sem igényelt.
És ezzel új fordulatot vett a kecskegender kutatása is. Nem telt el nap, hogy ne adott volna hírt a sajtó egy-egy új kecskegenderről, mint társadalmi nem. Új vécék milliói épültek kecskegenderű emberek részére, könyvek és filmek tömkelege készült az eddig elnyomott kecskegénnel rendelkezőkről, akik mára végre teljes és boldog kecskegender életet élhetnek.
Természetesen a Tórát is átírták, az új verzióban Mózes félig kecske volt, és a kecskegénjük miatt üldözött embereket menekítette ki Egyiptomból.
Kecskepártok alakultak, melyek vezetői fennen hirdették, hogy apjuk ember, anyuk kecske volt - és aki ezt megkérdőjelezte, azt kecskegén tagadás miatt bebörtönözték.
Teljesen hétköznapivá váltak azok a riportok, melyekben a magát nősténykecskévé operáltatott férfi élt együtt egy magát férfivá operáltatott nővel. A riportalanyok gyakran eldicsekedtek azzal, hogy ők örökbe fogadtak egy 3 éves gyereket, aki pár hónap múlva azt mondta, szereti a kecskéket. Ezért azonnal, már 3,5 évesen átoperáltatták kecskének, hogy teljes és boldog felnőtt kecskegenderű életet élhessen. És minden liberális boldogan tapsolva gratulált nekik, mondván példaértékűen bátrak, modernek és előrelátók.
Ekkorra a Pride és az LMBTQI(XYZ) már rég feledésbe merült. A kecskegén valamint a kecskegender kutatások a liberális birodalom államháztartásának 25%-át emésztette fel, ezért új, mindenkit érintő adónemeket vetettek ki, a "Kecsketudatú Állampolgárok Társadalmi Elfogadásának Elősegítése" címen.
Pár évvel később az Egyesült Libernyák Államok elnöke, a két hónapig tartó "Kecskebüszkeség sokszínű menete" nevű felvonuláson boldogan jelentette ki:
- Végre elmondhatjuk magunkról, hogy "A kecsketudatos büszkeség társadalma" vagyunk, és ez nagy örömmel tölt el!
Néhány hónappal később Libernyákia televízióiban új, érzékenyítő riportfilmet mutattak be, vadonatúj témájának címe: "Az igaz szerelem és a szamárfülek iránti olthatatlan vágy".
Ha az elmebajt abbahagyták volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek.
Tanulság:
Ha nincs erkölcs és tisztesség,
mindegy mekkora elvetemült marhaságról van szó,
mindig lesz az a pénz, amiből megvalósítható.
Ha nincs erkölcs és tisztesség,
mindegy mekkora elvetemült marhaságról van szó,
mindig lesz az a pénz, amiből megvalósítható.
(by L.W.L.)