A 146 éves mentőszolgálat

Avagy: Az okos lány és a tévé.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol a politikai ellenzék azon versengett, melyikük tud nagyobbat hazudni.


Itt élt az okos lány, Dehiteles Desdemona is.
Dehiteles Desdemona tudta, hogy a liberálisoknál ő pontosan az, aminek érzi/mondja magát. Neki erre joga van - állításait ellenőrizni pedig senkinek nincs joga, mert azzal megsértenék az ő személyiségi jogait.

Az idők során az okos lány ezt mindig ki is használta. Hol híres filmrendező lányának, hol királykisasszonynak, hol a diktatúrában egymás után 14-szer kivégzett áldozatnak mondta magát.

Néha pedig sebészprofesszornak, vagy épp mentőstisztnek. Az, hogy Dehiteles Desdemona mindezekkel elég jó pénzeket keresett, csupán a véletlen műve. Kizárólag a rossz nyelvek mondták őt szélhámosnak, csalónak, netán gyakorló elmebetegnek. Dehiteles Desdemona mindig mindenkinek őszintén, hitelesen adta elő azt, amit előző éjjel kitalált.


Egyszer aztán az okos lány elsétált a közösségi média sűrű erdejébe, ahol fűnek és fának arról mesélt, hogy ő soha senki által nem hallott, csuda dolgokat tud. Oly szörnyű eseményeket, melyektől még a hóember is hideglelést kap.

Tódultak is ám a bal-liberálisok az ország minden szegletéből Dehiteles Desdemona felkutatására, hogy aztán egymás lábát taposva versengjenek kegyeiért. Az okos lány pedig mindenkihez kedves volt, kinek ennyiért, kinek annyiért adott bizalmas információkat. És bőven voltak, kik tőle jó pénzért sötétebbnél sötétebb "titkokat" vettek.

- Nincs ezzel gond, az vesse meg érte, aki nem pénzből él! - Mondták vörös zászlót lengetve a vevői, majd teli torokból kezdték harsogni azokat a sületlen mendemondákat, amiket Desdemonától kaptak.

Ilyen volt Komcsikórus Alajos is, akit barátai csak "A Lali-kórus"-nak hívtak, mert néptelen pártját egy személyben képviselte.

Egy szép napon Alajos úgy döntött, hogy egészében magához ragadja az okos lánytól hallottakat, egyetlen, saját filmben összesíti kollégái kórusának minden szólamát.

Lett is aztán nagy riadalom! Az egész világon keresztbe-kasba futott a hír: Komcsikórus elvtárs oly borzalmas és szörnyű dolgokról rántotta le a leplet, amihez képest a "Texasi Láncfűrészes Gyilkosságok" című hollywoodi horrorsorozat csupán óvodai gyermekelőadás.

Hamar eljutott a híre "A Független-objektív-leghitelesebb-mindigcsakigazatmondó Tévé"-be is, ahol azonnal riportot akartak csinálni erről.
Meg is hívták magukhoz Dehiteles Desdemonát és Komcsikórus Alajost, ahol a legjobb szakemberük, a Pusztai Betyár becenéven ismert riporter faggatta őket.

És ők hárman, kamerák kereszttüzében, élő adásban, milliók által nézve kezdtek a Nagy Leleplező Riport-ba.

- Elég sok kritika érte az önök dokumentumfilmjét. - Kezdte a riporter a kötelező bemutatás után - Alajos, ön mit gondol erről?

Ez kérem ostoba hazugság, amit a diktátor propagandaserege kreált. Dehiteles Desdemona minden szava őszinte, személyes tapasztalaton alapuló valóság! Én büszke vagyok rá, hogy megismerhettem, és az oldalán állva tájékoztathatom az embereket! - Harsogta Komcsikórus, és önelégült mosolyának két széle a tarkóján ért össze.

A riporter elismerően bólogatott, majd az okos lányhoz fordult:

- Kedves Desdemona, önnek mi is a munkája?

- Mentőstiszt vagyok!- mondta Dehiteles Desdemona, majd szempilláit rebegtetve folytatta - De néha mentőápoló és mentőautó sofőr. És időnként ha kell, a mentőautót is én javítom s mi több, menet közben kereket is tudok cserélni.

- Ebből is látszik, hogy nincs nála nagyobb hozzáértésű mentős szakember kerek e világon!- Szólt közbe "A Lali-kórus", a tévériporter pedig az okos lányhoz fordulva új kérdést tett fel:

- Desdemona, ön hány éve mentőzik?

- 146 éve és 4 hónapja.- Mondta őszinte tekintettel az okos lány.

- Hihetetlen! Bár tudom, hogy nem illő ilyet kérdeznem egy hölgytől, de itt most muszáj megtennem. Ön hány éves?

- 62.

- Jól értem? Ön 62 éves, és 146 éve mentőzik?

- Igen.

A riporter szája picit idegesen rándult meg, de nyugodtan folytatta:

- Ezt ön nem tartja furcsának?

- Nem. - Mondta Desdemona.

- Én sem! - Horkant fel "A Lali-kórus".

A riporter nem véletlen kapta a Pusztai Betyár becenevet, új kérdése közben a szeme sem rebbent:

- De önt az Országos Mentőszolgálatnál senki sem ismeri.

- Mert mindig is magánmentőnél voltam.

- 146 éve?

- Igen.

- De magánmentők csak 25 éve vannak.

- Nem. Már 146 éve is voltak magánmentők, csak ebből az utóbbi 25 év kivételével illegálisan.

- És hogyan kell illegálisan mentőzni?

- Hát... Nem legálisan.

- Értem. Kifejtené ezt bővebben?

- Figyeltük a kórházak rádiósávját. És amikor egy mentőautót elküldtek egy címre, akkor mi is elindultunk a miénkkel, igyekezve hamarabb odaérni.

- Látja? - Vágott közbe "A Lali-kórus" - Desdemona mindig ott volt és mindig az élen járt, ha embereket kellett menteni!

De a Pusztai Betyár profi volt! Úgy tett, mint aki nem hallotta, és tovább kérdezte az okos lányt:

- 146 évvel ezelőtt még nem volt rádió.

- De volt.

- Nem volt.

- De nekünk már volt, mert mindig a legmodernebb felszereléssel rendelkeztünk.

- Értem. Én ebben nem kételkedek. De sokan vannak, akik önben kételkednek. Segít ezeket eloszlatni?

- Természetesen.

- Ön hol és mikor szerezte az egészségügyi papírjait?

- Nem emlékszem.

- Ez hogy lehet?

- Mert idegállapotban vagyok.

A riporternek ekkor már megrebbent a szeme. Maga sem értette miért, de lelki szemei előtt megjelent egy kép, melyben ő lovon ülve, karikás ostorral csapkodva kergeti mindkét vendégét, akik sikoltozva futnak előle a rónaságon.

De nagy levegőt vett és folytatta:

- Értem. Nyilván az utóbbi idők okozta stressz miatt.

- Úgy van. Nem is hinné, miket éltem át.

- Holmi személyeskedések helyett inkább arról kellene beszélni, miket látott és tapasztalt! - Horkant fel dühödten a "A Lali-kórus", és a riporter végre a hőn áhított témára terelte a szót:

- Nyilván borzalmas lehetett. Mesélne pár részletet?

- Úgy van. Nem is hinné, miket éltem át.

- Kérem, avasson be minket pár részletbe.

És ekkor Dehiteles Desdemona beindult, csak úgy ömlöttek belőle a keserű mondatok:

- Először is haza kellett vinni a kórházból a betegeket. Mindet. Volt, akit szívműtét kellős közepén csomagoltak össze, és út közben neki kellett a kezébe nyomott tűvel és cérnával visszavarrnia a saját szívét.

- Ez borzalmas! Túlélte?

- Én? Nehezen, de igen. - Válaszolta pityeregve az okos lány.

- Nem ön, hanem a beteg!

- Ja, hogy ő. Nem, ő nem élte túl. Pontosabban: ő SEM élte túl.

- Tehát több ilyen eset is volt?

- Ó igen! 10 hazaküldött betegből 12 halt meg!

A riporter ekkor maga elé emelve két kezét számolgatni kezdte az ujjait, majd új kérdést tett fel:

- 10 esetből 12 halt meg? Az hogy lehet?

- Mert a nagy sietségben minden ötödiknél elgázoltunk valakit a zebrán, majd mivel rohanni kellett, áthajtottunk rajta.

- Látja! Kell ennél több bizonyíték arra, hogy a diktatúra egész tömegeket küldött a halálba? - Ordított fel "A Lali-kórus".

- Minden éjjel imádkoztam értük, de hiába! - Zokogott fel Desdemona.

A Pusztai Betyár képzeletben egy pillanatra újra a rónán volt, és betyár ruhában, elöltöltős pisztolyaival célzott lövéseket adott le Komcsikórus Alajosra.

Majd mély levegőt vett, és újra Dehiteles Desdemonához fordult:

- Kérem, meséljen még!

Az okos lány pedig folytatta.

Hosszan részletezte, hogy mivel a kórházakban nem volt annyi beteg, amennyit hazavitelre előírtak, voltak, akiket egymás után nyolcszor vittek haza, így teljesítve az előírást.

Elmondta azt is, hogy ő maga is a kormány parancsára betegek tízezreit szállította egy hatalmas, a diktátor által építtetett csúzlihoz, amire az volt írva: "Hazaküldő Gépezet".
Ott aztán a NER rém-rendszerének emberei egyesével kicsúzlizták a betegeket a holdra. És hogy azért nem tudnak erről az emberek, mert a holttesteiket a holdon nem látja senki.

A riport közben Komcsikórus Alajos egyre büszkébben mosolygott, a végén akkora volt a vigyora, hogy a szája két széle masniba csavarodott a feje mögött.

A Pusztai Betyár ekkor már azon gondolkodott, hogy ha az elmegyógyintézetben készítene riportot, az sokkal valóságközelibb lenne.

Ám Dehiteles Desdemona itt nem áll le!

Hosszan beszélt arról, hogy a kórházakban a betegeket a kormány által fizetett marslakók elevenen falják fel, szőröstül-bőröstül.

Könnyben ázó arccal beszélt arról is, hogy a hozzátartozóikat kereső látogatókat a kórházi gépezet rendszeresen teleportálta a galaxis legsötétebb fekete lyukaiba, és hogy a galaxison átívelő sikolyaik még mindig a fülében visszhangoznak...

Ám egyszer, ahogy mindennek, ennek a tévéadásnak is eljött a vége.

A tévénézők egy részéhez (valódi) mentőt kellett hívni, mert a röhögéstől begörcsölve leestek a fotelból és megsérültek.

Más részük megtapsolta.
- Íme Dehiteles, a baloldal hiteles reklámarca! - Mondták - Nem emlékszik milyen papírjai vannak, arra sem emlékszik, hova járt iskolába, de arra bezzeg pontosan emlékszik, hogy mi történt azokban a mentőkben, amikben őrá nem emlékszik senki.

Megint mások dühödten követelni kezdték, hogy a komcsi kórus fejezze már be végre a hülyeségeit, mert nemcsak undorító, hanem unalmas is.

- Nem kellenek Kórus bácsi meséi! Desdemona mendemonda, mentősmese hülyegyerekeknek! - Kiabálták felháborodva.

Komcsikórus Alajos pedig kétségbeesetten vakargatta a fejét, hiszen az okos lánytól kapott is jó riportot, meg nem is...

Ám ekkor a baloldali politika mauzóleumából előlépett Levendulai Ildikó, és rápirított a háborgókra:

- A Dehiteles Desdemona által elmondottaknál nem azt kell nézni, hogy ő kicsoda-micsoda, vagy hogy tényleg az-e, akinek mondja magát.
Ez csak demagóg személyeskedés!
Azokat a tényeket és leplezetlen igazságokat kell elfogadni, amiket elmondott.

És láss csodát: a baloldal hívei mind egyetértve kiáltozták:
-Takarodjon a diktátor gyilkos hordája, mert végre lelepleződött, mit művelnek a kórházakban!


Itt a vége, fuss el véle. Ha a komcsi kórus csendben maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
A hazugság igazolására
bármilyen történet alkalmas.

(by L.W.L.)