A kőleves (Felújított mese)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy szegény ember.
Ez a szegény ember olyan szegény volt, hogy még az adószedő is előbb pénzt adott neki, ha el akart vinni tőle valamit.

Nap mint nap nem tudott másból levest főzni, csak kőből. Annak pedig se íze, se bűze és nagyon elege volt már belőle.
Egyszer aztán gondolt egy nagyot - miért is ne ebédelhetne egyszer ő is olyan bőséggel, mint a királyok?
Nem is kellene hozzá más, csak némi támogatás azoktól, akik megtehetik. Na de hogyan? Hisz fordult eddig fűhöz-fához, de bizony mindenhonnan elkergették.
Hetvenhét nap és hetvenhét éjszaka törte a fejét a megoldáson, és annak részletein.

Végül belevágott.

Nyakába vette a tarisznyáját, és három nap, három éjjel gyalogolva elment a bolondok házába.
Ott azonnal 20 Napóleon vette körül, de ahogy azt mondta nekik, hogy ő Wellington, mind elfutott.

Ezután dobolni kezdett, és többször is elismételte a kitervelt szöveget:
- Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik, hogy a hamarosan megrendezésre kerülő királyválasztás miatt rendkívüli rendezvény lészen.
Holnapután kiskedden, a Kerekerdő széli szegény ember házában dönti majd el a nép, hogy kire fog szavazni. 
A kizárólag esélytelennek hitt jelölteket megismertető rendezvényen csak azok vehetnek részt, akik királlyá akarnak válni. 
Az érdeklődés óriási, részvételi díj nincs, e mellé pedig ingyen ebéd jár azoknak a jelölteknek, akik legalább egy, levesbe való dolgot hoznak magukkal.
Aki azonban levesbe haszontalan dolgot hoz, például követ, az rögvest kizáratik, és királlyá soha meg nem választtatik.

Tátott szájjal hallgatták mind, a köré sereglett bolondok. Mivel eszük nem volt, el is hitték.
Rögvest szaladtak telefonálni az ismerősöknek, majd - bolondok lévén - az ismeretleneknek is.
Fontoskodva mindnek elújságolták, amit hallottak. Persze egyre jobban kiszínezve...

Így történt, hogy futótűzként terjedt el a hír széltében-hosszában az egész országban:

Bizalmas információ, első kézből, megbízható helyről! 

Azt az estélytelen király-jelöltet, 

aki holnapután kiskedden kő helyett

 valami levesbe valóval jelenik meg a Kerekerdő melletti 

szegény ember házában ebédre, 

az ország népe királynak fogja választani.

Hamar eljutott a hír az illetékesekhez is, és az összes esélytelen párt útnak indította a jelöltjét.
- Bolond lennék, ha kihagynám! Ingyen propaganda, ingyen ebéd, ingyen királyság! Ez biza nekem való mulatság lészen! - örvendeztek a jelöltek.

Így hát mikor eljött a napja, tucatjával sereglettek a szegény emberhez az uralkodni vágyó haszonlesők. Persze a busás jutalom reményében mind vitt magával mindenféle húsokat és friss zöldségeket. Ezeket már az ajtóban a szegény ember kezébe nyomták, majd azonnal azt kérdezték:
- Hol a kaja? Hol a korona? Hol a fizetett rajongók serege? Mit tátod a szád, szolga? Sürögj-forogj, pattanj, intézkedj, mert rögvest a fejedet veszem!

A szegény ember mindnek azt válaszolta:
- Türelem jó uram, mindennek eljő a maga ideje. 

A szegény ember nagyon örült, hogy sikerrel megvalósult a terve, és ilyen sokan egybegyűltek - hiszen a legnagyobb kondérban végre kő helyett oly sok finomság főtt igazi, jó levesnek. Azzal hogy mi lesz azután, ha megebédelt, már nem törődött. Remélte abban is szerencséje lészen, nem lesz nagy baja, amikor kiderül, hogy ezek mind be lettek csapva. "Világ életükben mindig mindenkit becsaptak, egyszer ők is kibírják" - gondolta.

Mikor már mindenki megérkezett, úgy érezte, ideje illő módon köszönteni is őket.

Előrelépet hát, s megköszörülve torkát nekikezdett a beszédének:

- Nagy szeretettel köszöntöm a kedves egybegyűlteket. Hálás vagyok, hogy ... - ám ekkor egy szemüveges férfi a szájára tapasztotta a kezét, és vészjósló hangon a fülébe súgta:
- Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára? Na, azon indulj majd el, amikor szavazni kell, mert ahhoz jogod van. De nyitóbeszédet csakis én, a "Dilettáns Kollaboráció" király-jelöltje, a nagy Csótány tarthatok! Megértetted-e?

Hogyne értette volna meg a szegény ember, vissza is lépett gyorsan. De magában megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz világ életében utált feleslegesen a semmiről beszélni. Nem úgy, mint az egybegyűltek, akik mind azzal váltak ismertté, hogy bármeddig képesek voltak úgy beszélni, hogy közben nem mondanak semmit.

- Barátaim! - kezdte beszédét az asztalra állva Csótány és mosolyogva folytatta:
- Annyira örülök, hogy mind összegyűltünk. Most végre kitalálhatjuk, hogy állítsuk vissza a régi szép időket, amikor még egyetlen párt voltunk, és az egész ország az uralmunk alatt nyögött.

- Úgy van! Azok voltak ám a szép idők! - kiáltották mind.

A Csótány elégedetten bólogatva folytatta:
- Ezért fontos, hogy ne szétszórt kicsik legyünk, hanem egyesítve erőinket, újra nagyok és erősek lehessünk. És akkor visszajön nekünk az aranykor! Amikor az országot uralva egyik kezünkkel szórtuk a nép vagyonát, másikkal pedig zsebre vágtuk magunknak. Velük pedig elhitettük, hogy az ország csak akkor maradhat talpon, ha külföldi hiteleket veszünk fel!

- Amiket aztán megint csak eltüntettünk! - nevettek hangosan a többiek, a szemüveges szónok pedig elégedetten bólogatott.

- Óh, igen... Emlékszem strómanjainkkal mindent elloptunk, ami nem volt lebetonozva. Aztán később az ellenfeleinkről terjesztettük el, hogy tolvajok és csalók, hogy ránk senki ne gyanakodjon. Ahogy tettük akkor, tehetnénk most is. - kacagott fel Kunczogi Gábor, a "SZadista Diktátorok SZószólói" párt kiválasztottja.
- Tudjuk! Merjük! Tesszük! - tette még hozzá, a röhécseléstől egész testében rángatózva.

- A vizitdíj is jó buli volt! - kiáltotta egyikük, és mind megtapsolták érte.

- Ha újra hatalomra kerülünk, fel kell állítani egy népnyúzó minisztériumot is! - szólt közbe az "M. M. M. M. M." párt jelöltje, Fás Lajos, és a mellette állók rögvest vállon veregették érte.

- Meg-szo-rí-tást! Meg-szo-rí-tást! Meg-szo-rí-tást! - kezdték skandálni valamennyien.

Ám ekkor váratlanul hangosan elsírta magát a "Közönyös Ország" platform jelöltje, Gulyátlan Manci, aki maga se tudta soha, valójában mit akar. De mindig kapott elég pénzt az ötleteire Bergengócia egyik urától. Manci pedig cserébe mindig azt akarta, amit a Bergengóc szponzora akart.
- Ugyan már! Minden hiába, sose jön el a mi időnk! Ez azért van, mert... - hüppögte, miközben szemeiből krokodilkönnyek folytak.
- Szóval azért van, mert.. Mert... Mert igazságtalan a választási rendszer! - nyögte ki végül.

- Így igaz! Igazságtalan! - helyeseltek a többiek.

- De mi majd megmutatjuk nekik, hogy akkor is győzünk a választásokon, ha senki sem szavaz ránk! Anyuéktól kaptam annyi pénzt, amiből Momentán legalább 3 tüntetést is tudok szervezni! - hetvenkedett Fegyőr Bandi, de senki sem figyelt rá.

- Igen! Új választási rendszert! - csapott az asztalra Tudor, a "Valódi Kisebbség" nevű törpepárt jelöltje.
- Különben kispolgári engedetlenségi akciókat kezdünk! - helyeselt egy másik törpe: Morgó, a "Mégvalódibb Kisebbség" jelöltje.
- Úgy van! Igazából csak nekünk törpéknek lehetne szavazati jogunk, mert egy választást a kisebbségnek kell eldönteni, amit a többség simán tudomásul vesz! Ezért leszek én az ideális király! - kontrázott rá Kuka, a "Legvalódibb Kisebbség" jelöltje.

- Kis hülye, még mit nem! - ordított rá Csótány, és megvetően folytatta:
- Nektek, ahogy a többinek is, csak egy célotok lehet: hogy én legyek a király, és Kalifátussá alakítsam az országot! Akinek nem tetszik, a jól bevált módon kilövetem a szemét. Ti pedig cserébe kaptok pár jól fizető miniszteri széket a palotában.

- Álmaidban koma, mert a király csakis én lehetek! A Kalifátust is én fogom megvalósítani! És én neked maximum árnyékszéket adok! - förmedt rá Bárányos, az "Egyedül" jelöltje, és nyomatékosítólag hatalmasat fújt a szájához nőtt sípba.

- Csak az én gazdám, a soros királycsináló mondhatja meg, ki uralkodhat! A pénz nála nem akadály. - nevetett fel gúnyosan a Sehonnai Bitang Ember, a "Kinyírt Társadalmak" küldötte, majd énekelve folytatta:
- Százezer NGO választ meg engem, ha kell...

Felkapta erre a fejét egy nyugati autógyárnak lobbizó, a "Kőkorszaki Váltók" Pártjának király-jelöltje, Szigeterődi Viktor is. Ehhez már neki is lett volna egy-két szava - de mivel épp az orrát túrta, inkább azzal foglalatoskodott tovább. "Tegye mindenki azt, amihez a legjobban ért" - dünnyögte közben.

Fenyő Gergely, a "Monológ A Koronáért" jelöltje ekkor székre állt, és nagyot kiáltott:
- Nem úgy van az! Csakis én lehetek a király! Ezt mind a 10 szavazóm egyhangúan követeli! Sőt: a feleségem is!

Kigyulladtak erre a harci ledek Robotka fején, aki a "Most SZéttéplek Pajtás" kifejezetten a királyság megszerzésére gyártott, hatalmas termetű androidja volt. Olyat rúgott Fenyőbe, hogy az felszállt az égig, és csak december vége felé zuhant vissza a földre. Ezért onnantól őt mindenki Karácsonyi Gergőnek hívta.

- Én leszek a király, mert egyedül nekem van választási programom! Windowsos! 17.0, kerítésszaggató verziós! - dörögte Robotka.

Látva a konkurencia hatalmas erejét, Csótány azonnal akcióba lépett. Gyorsan egy kancsó vizet öntött hátulról Robotka nyakába, aki ettől azonnal zárlatos lett. Miközben szikrák pattogtak a szemeiből és füleiből, letépte a Rolexet a karjáról és a szegény ember markába nyomta.
A szegény ember persze boldogan zsebre is vágta.
Robotka viszont rádöbbent, hogy a programozásával teljesen ellentétes módon, most jót tett valakivel. Ettől a feldolgozhatatlan ellentmondástól felforrósodtak a chipjei, majd mozdulatlanná dermedve teljesen lefagyott. S mivel többé senki nem indította újra, szépen-lassan megette a rozsda.

- Ki szelet vet, vihart arat!!! - sikította Berni, a "Gombelem-P" jelöltje, és mind a tíz körmével a Csótány arcának ugrott. A Csótány válaszul olyat rúgott bele, hogy az estében több király-jelöltet is a földre rántott.

- Ezt nem hagyjuk annyiban! - pattant fel Sallang Gábor a "Külföldi Libidóért" Párttól, majd felkapva egy széket, hátba vágta vele a hozzá legközelebb állót.

És ezzel irdatlan nagy verekedés vette kezdetét...

A király-jelöltek ütötték, rúgták egymást, azt kiabálva: "A korona csak engem illet", meg hogy: "Mindenkit kivégeztetek, aki nem rám szavaz!"

- Zöld! Zöld! Zöld! - harsogta a "Hazai Barnák" harci kiáltását Maci Zoli, és válogatás nélkül mindenkit gyomron vágott, aki elékerült.

- Baloldali összefogááás! - Üvöltötte Beléndek Péter, a "Polgárok Konzervnyitója" párt jelöltje, amikor balról egyszerre hárman is fojtogatták.

Ekkor az "Egy Nap Visszatérünk" párt favoritja, egyben Bajna Község gordonkaművésze előkapta a csellóját, hogy valami szépet játszva lenyugtassa a kedélyeket. De valakitől rögvest kapott egy akkora pofont, hogy az eget is kisbőgőnek nézte.

- Ebből elég legyen! - kiáltott a verekedőkre Szigeterődi, miközben a nadrágjába törölte mindazt, amit eddig az orrában talált.
- Vagy összefogunk, és mindenki engem választ meg királynak, vagy dögöljetek meg, ahányan csak vagyok! - folytatta, ám ekkor valaki úgy orrba vágta, hogy rögvest tengernyi piros folyadékot is talált az orrában.

A szegény ember pedig csak nézte, nézte a verekedő tömeget, és azon gondolkodott: bizony meglátszik, hogy a bolondok házából szalajtották össze ezeket.

Aztán leült a kondér mellé, és az időközben megfőtt levesből jót lakmározott.
Majd degeszre tömött hassal leheveredett, és elaludt.

Mikor felébredt látta, hogy azok biza még mindig egymást verik, legalább olyan hevesen, mint amikor elkezdték.
Úgy döntött, ideje ezektől megszabadulni.
- Befejeződött a választás! - ordította teli torokból. A király-jelöltek pedig megdermedve néztek rá.
- Ne engem nézzetek! Menjetek és nézzétek meg gyorsan az eredményeket! - mondta nekik.
- Na de hol nézzük meg? - kérdezték azok értetlenül.
- Hát a p..ban! Azonnal menjetek mind a p..ba!
- És merre menjünk a p..ba? - kérdezték azok.
- Hát arra! - mutatott egy hirtelen kitalált irányba a szegény ember.
Az esélytelen pártok király-jelöltjei pedig egy emberként ugrottak fel, és egymást taposva kezdtek rohanni a megadott irányba.

- Éljen a király! - kiáltott utánuk nevetve a szegény ember.
- Idióták. - tette még hozzá, amikor már nem hallhatták.
Sokáig állt még a kapuban, az elrohanó bagázs nyomában felszálló port figyelve.


Aztán elővette a zsebéből a Rolexet, nagyot nevetett, majd megcsóválva a fejét így szólt:
- Na ezért nem lesz belőletek király soha. Közötök nincs egy ország irányításához, csak a másik eltaposásához és kihasználásához értetek.

Köpött egy nagyot, majd visszaballagott a házba, és az ízletes húsokkal teli levesből jól megvacsorázott.
- Még jó, hogy én se ezekre szavazok! - mosolygott közben.


Ha a szegény ember éhen maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság: 

Ahhoz, hogy valakiből uralkodó legyen, kevés a saját elhatározása. 

Ha nincs mögötte elég támogató, csak hataloméhes bohóc lehet.

(by L.W.L.)

---

---

Jancsi és Juliska (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy kerek erdő.
Annak a közepén élt egy híres-neves liberális szülésznő.

Ez az asszony öreg korára már annyi dologba ütötte az orrát, hogy azon végig vastag bőrkeményedés nőtt.
Ezért hívta mindenki Vasorrú Bábának.


A Vasorrú Bába csak és kizárólag a liberális eszmék szerint volt hajlandó élni, semmi más nem érdekelte.
Főként a logika és a valóság nem.
Ki is használták ezt a helyi építési vállalkozók, akik drága pénzért, ultramodern okosháznak mondva, lejárt szavatosságú mézeskalácsból építettek neki egy 16 szobás ingatlant.

Azonban a Vasorrú Bábát ez nem zavarta, ahogy beköltözött hirdetéseket adott fel:

"A mézeskalács alanyi jogon jár a liberális világomban! 

A bába korrektség jegyében válogatás nélkül, minden rászorulónak!"

Megszállottan keresett hányatott sorsú, méltatlanul megkülönböztetett, vagy egyéb hátrányos helyzetűeket, hogy nála lakjanak. Mivel sosem gondolkodott reálisan, a hirdetésszervezők is becsapták, és a hirdetései csak a kocsmák falán lettek kiragasztva.

Így jutott a hír Jancsihoz és Jancsinéhez (született: Juliska). Ők ketten már régóta keseregtek azon, hogy részegen és bekábítószerezve sehol sem tudnak jó pénzért dolgozni. El is határozták, hogy elindulnak a kerek erdőbe szerencsét próbálni.

Amikor odaértek a mézeskalács házhoz, a Vasorrú Bába örömmel fogadta őket, és berendezte nekik a legnagyobb szobát.
De Jancsi és Juliska dühösen tiltakozott, hogy nekik külön bejáratú kell, saját fürdőszobával. A Vasorrú Bába megértően fogadta ezt, és másik lakrészt adott nekik, amely már megfelelt a pár személyiségi jogokról alkotott elképzeléseinek.

Teltek múltak a napok és a hetek, a liberális Vasorrú Bába pedig lelkesen etette-itatta a pártfogásába vett rászorulókat. Már sokan éltek ott, köztük a félkarú óriás és a 40 rabló is, Ali Baba ajánlásával.


Egy napon a Vasorrú Bába úgy gondolta, most már elég idő telt el, pártfogoltjai integrálódtak és felzárkóztak a liberális eszmék alkotta világnézethez.

Össze is hívta a mézeskalács ház összes lakóját, majd így szólt hozzájuk:
- Drágáim! Annyira szeretlek benneteket, úgy örülök hogy itt vagytok! De én nagyon öreg vagyok, és ti sokan vagytok, nem bírlak már egyedül etetni-itatni benneteket. A hátam is sajog a kerti munkáktól... Kérlek segítsetek nekem egy kicsit. Néha napján főzzetek magatokra, hogy én is pihenhessek. És amikor a kertben jártok, esetleg a káposzták rugdosása helyett kapálhatnátok is a veteményesben. Persze csak ha kedvetek tartja...

Felnevetett erre a róka:
- Azt hiszed, te vagy a kis herceg? Attól hogy betettem ide a négy lábam, még nem szelídítettél meg.

Ekkor felugrott a félkarú óriás, és azt ordította:
- Mit képzelsz magadról nyanya?! Azért mert én óriás vagyok, máris el akarsz nyomni, és rabszolgasorba taszítani? Ezt nem úszod meg, fel foglak jelenteni a nemzetközi liberális bíróságon!

A Vasorrú Bába könnyes szemmel próbált mentegetőzni:
- Jaj, jaj drágám hát persze hogy nem rád gondoltam, hogy is tudnál te fél karral segíteni nekem. Tudom hogy a leves kavarását is tiltja a vallásod, ne vedd a lelkedre amit mondtam, nem úgy értettem! Én nagyon is megértem a te szomorú helyzetedet.

Ám ekkor Jancsi ugrott fel:
- Akkor tán majd én fogok neked kapálni, mi, te vén k...a?! Mire fel? Hisz a múlt héten is olyan kevés kábítószert hoztál, hogy alig tudtam rendesen betépni tőle! Majd pont neked fogok csicskázi, azt hiszed?

Ezzel felragadott egy hatalmas lapátot, és ütni kezdte vele a liberális öregasszonyt. A többiek hangosan biztatták:
- Ez az Jancsi, vesszen a fajgyűlölő fasiszta ri...nc!

- Kisebbség gyűlölő mocsok! - visította a hét törpe, majd megragadták a Vasorrú Bábát, és bedobták a kemencébe. Ott azonban nemcsak megsült, hanem közben rájött: a liberális eszméje csúfosan felsült.


Mikor kihűlt a kemence, Juliska kiszedte a hamuból a Vasorrú Bába orrát, gondolva ez vasból van, jó pénzért el lehet majd adni.


A 40 rabló pedig a mézeskalács ház minden darabját eladta a Vaterán.
Mikor a legutolsó darab is elkelt, a Vasorrú Bába pártfogoltjai rájöttek, hogy már nemcsak enni-inni nincs mit, de itt lakni sem tudnak tovább. Ezért mind felkerekedtek, és elmentek a francba.



Ha a mézeskalács liberalizmus össze nem omlott volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Ahol a jóindulatnak nincs határa,
ott a végtelen önzés lesz az úr.

(by L.W.L.)

---

---