Jancsi és Juliska (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy kerek erdő.
Annak a közepén élt egy híres-neves liberális szülésznő.

Ez az asszony öreg korára már annyi dologba ütötte az orrát, hogy azon végig vastag bőrkeményedés nőtt.
Ezért hívta mindenki Vasorrú Bábának.


A Vasorrú Bába csak és kizárólag a liberális eszmék szerint volt hajlandó élni, semmi más nem érdekelte.
Főként a logika és a valóság nem.
Ki is használták ezt a helyi építési vállalkozók, akik drága pénzért, ultramodern okosháznak mondva, lejárt szavatosságú mézeskalácsból építettek neki egy 16 szobás ingatlant.

Azonban a Vasorrú Bábát ez nem zavarta, ahogy beköltözött hirdetéseket adott fel:

"A mézeskalács alanyi jogon jár a liberális világomban! 

A bába korrektség jegyében válogatás nélkül, minden rászorulónak!"

Megszállottan keresett hányatott sorsú, méltatlanul megkülönböztetett, vagy egyéb hátrányos helyzetűeket, hogy nála lakjanak. Mivel sosem gondolkodott reálisan, a hirdetésszervezők is becsapták, és a hirdetései csak a kocsmák falán lettek kiragasztva.

Így jutott a hír Jancsihoz és Jancsinéhez (született: Juliska). Ők ketten már régóta keseregtek azon, hogy részegen és bekábítószerezve sehol sem tudnak jó pénzért dolgozni. El is határozták, hogy elindulnak a kerek erdőbe szerencsét próbálni.

Amikor odaértek a mézeskalács házhoz, a Vasorrú Bába örömmel fogadta őket, és berendezte nekik a legnagyobb szobát.
De Jancsi és Juliska dühösen tiltakozott, hogy nekik külön bejáratú kell, saját fürdőszobával. A Vasorrú Bába megértően fogadta ezt, és másik lakrészt adott nekik, amely már megfelelt a pár személyiségi jogokról alkotott elképzeléseinek.

Teltek múltak a napok és a hetek, a liberális Vasorrú Bába pedig lelkesen etette-itatta a pártfogásába vett rászorulókat. Már sokan éltek ott, köztük a félkarú óriás és a 40 rabló is, Ali Baba ajánlásával.


Egy napon a Vasorrú Bába úgy gondolta, most már elég idő telt el, pártfogoltjai integrálódtak és felzárkóztak a liberális eszmék alkotta világnézethez.

Össze is hívta a mézeskalács ház összes lakóját, majd így szólt hozzájuk:
- Drágáim! Annyira szeretlek benneteket, úgy örülök hogy itt vagytok! De én nagyon öreg vagyok, és ti sokan vagytok, nem bírlak már egyedül etetni-itatni benneteket. A hátam is sajog a kerti munkáktól... Kérlek segítsetek nekem egy kicsit. Néha napján főzzetek magatokra, hogy én is pihenhessek. És amikor a kertben jártok, esetleg a káposzták rugdosása helyett kapálhatnátok is a veteményesben. Persze csak ha kedvetek tartja...

Felnevetett erre a róka:
- Azt hiszed, te vagy a kis herceg? Attól hogy betettem ide a négy lábam, még nem szelídítettél meg.

Ekkor felugrott a félkarú óriás, és azt ordította:
- Mit képzelsz magadról nyanya?! Azért mert én óriás vagyok, máris el akarsz nyomni, és rabszolgasorba taszítani? Ezt nem úszod meg, fel foglak jelenteni a nemzetközi liberális bíróságon!

A Vasorrú Bába könnyes szemmel próbált mentegetőzni:
- Jaj, jaj drágám hát persze hogy nem rád gondoltam, hogy is tudnál te fél karral segíteni nekem. Tudom hogy a leves kavarását is tiltja a vallásod, ne vedd a lelkedre amit mondtam, nem úgy értettem! Én nagyon is megértem a te szomorú helyzetedet.

Ám ekkor Jancsi ugrott fel:
- Akkor tán majd én fogok neked kapálni, mi, te vén k...a?! Mire fel? Hisz a múlt héten is olyan kevés kábítószert hoztál, hogy alig tudtam rendesen betépni tőle! Majd pont neked fogok csicskázi, azt hiszed?

Ezzel felragadott egy hatalmas lapátot, és ütni kezdte vele a liberális öregasszonyt. A többiek hangosan biztatták:
- Ez az Jancsi, vesszen a fajgyűlölő fasiszta ri...nc!

- Kisebbség gyűlölő mocsok! - visította a hét törpe, majd megragadták a Vasorrú Bábát, és bedobták a kemencébe. Ott azonban nemcsak megsült, hanem közben rájött: a liberális eszméje csúfosan felsült.


Mikor kihűlt a kemence, Juliska kiszedte a hamuból a Vasorrú Bába orrát, gondolva ez vasból van, jó pénzért el lehet majd adni.


A 40 rabló pedig a mézeskalács ház minden darabját eladta a Vaterán.
Mikor a legutolsó darab is elkelt, a Vasorrú Bába pártfogoltjai rájöttek, hogy már nemcsak enni-inni nincs mit, de itt lakni sem tudnak tovább. Ezért mind felkerekedtek, és elmentek a francba.



Ha a mézeskalács liberalizmus össze nem omlott volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Ahol a jóindulatnak nincs határa,
ott a végtelen önzés lesz az úr.

(by L.W.L.)

---

---