A kőleves (Felújított mese)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy szegény ember.
Ez a szegény ember olyan szegény volt, hogy még az adószedő is előbb pénzt adott neki, ha el akart vinni tőle valamit.

Nap mint nap nem tudott másból levest főzni, csak kőből. Annak pedig se íze, se bűze és nagyon elege volt már belőle.
Egyszer aztán gondolt egy nagyot - miért is ne ebédelhetne egyszer ő is olyan bőséggel, mint a királyok?
Nem is kellene hozzá más, csak némi támogatás azoktól, akik megtehetik. Na de hogyan? Hisz fordult eddig fűhöz-fához, de bizony mindenhonnan elkergették.
Hetvenhét nap és hetvenhét éjszaka törte a fejét a megoldáson, és annak részletein.

Végül belevágott.

Nyakába vette a tarisznyáját, és három nap, három éjjel gyalogolva elment a bolondok házába.
Ott azonnal 20 Napóleon vette körül, de ahogy azt mondta nekik, hogy ő Wellington, mind elfutott.

Ezután dobolni kezdett, és többször is elismételte a kitervelt szöveget:
- Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik, hogy a hamarosan megrendezésre kerülő királyválasztás miatt rendkívüli rendezvény lészen.
Holnapután kiskedden, a Kerekerdő széli szegény ember házában dönti majd el a nép, hogy kire fog szavazni. 
A kizárólag esélytelennek hitt jelölteket megismertető rendezvényen csak azok vehetnek részt, akik királlyá akarnak válni. 
Az érdeklődés óriási, részvételi díj nincs, e mellé pedig ingyen ebéd jár azoknak a jelölteknek, akik legalább egy, levesbe való dolgot hoznak magukkal.
Aki azonban levesbe haszontalan dolgot hoz, például követ, az rögvest kizáratik, és királlyá soha meg nem választtatik.

Tátott szájjal hallgatták mind, a köré sereglett bolondok. Mivel eszük nem volt, el is hitték.
Rögvest szaladtak telefonálni az ismerősöknek, majd - bolondok lévén - az ismeretleneknek is.
Fontoskodva mindnek elújságolták, amit hallottak. Persze egyre jobban kiszínezve...

Így történt, hogy futótűzként terjedt el a hír széltében-hosszában az egész országban:

Bizalmas információ, első kézből, megbízható helyről! 

Azt az estélytelen király-jelöltet, 

aki holnapután kiskedden kő helyett

 valami levesbe valóval jelenik meg a Kerekerdő melletti 

szegény ember házában ebédre, 

az ország népe királynak fogja választani.

Hamar eljutott a hír az illetékesekhez is, és az összes esélytelen párt útnak indította a jelöltjét.
- Bolond lennék, ha kihagynám! Ingyen propaganda, ingyen ebéd, ingyen királyság! Ez biza nekem való mulatság lészen! - örvendeztek a jelöltek.

Így hát mikor eljött a napja, tucatjával sereglettek a szegény emberhez az uralkodni vágyó haszonlesők. Persze a busás jutalom reményében mind vitt magával mindenféle húsokat és friss zöldségeket. Ezeket már az ajtóban a szegény ember kezébe nyomták, majd azonnal azt kérdezték:
- Hol a kaja? Hol a korona? Hol a fizetett rajongók serege? Mit tátod a szád, szolga? Sürögj-forogj, pattanj, intézkedj, mert rögvest a fejedet veszem!

A szegény ember mindnek azt válaszolta:
- Türelem jó uram, mindennek eljő a maga ideje. 

A szegény ember nagyon örült, hogy sikerrel megvalósult a terve, és ilyen sokan egybegyűltek - hiszen a legnagyobb kondérban végre kő helyett oly sok finomság főtt igazi, jó levesnek. Azzal hogy mi lesz azután, ha megebédelt, már nem törődött. Remélte abban is szerencséje lészen, nem lesz nagy baja, amikor kiderül, hogy ezek mind be lettek csapva. "Világ életükben mindig mindenkit becsaptak, egyszer ők is kibírják" - gondolta.

Mikor már mindenki megérkezett, úgy érezte, ideje illő módon köszönteni is őket.

Előrelépet hát, s megköszörülve torkát nekikezdett a beszédének:

- Nagy szeretettel köszöntöm a kedves egybegyűlteket. Hálás vagyok, hogy ... - ám ekkor egy szemüveges férfi a szájára tapasztotta a kezét, és vészjósló hangon a fülébe súgta:
- Hé, paraszt! Melyik út megyen itt Budára? Na, azon indulj majd el, amikor szavazni kell, mert ahhoz jogod van. De nyitóbeszédet csakis én, a "Dilettáns Kollaboráció" király-jelöltje, a nagy Csótány tarthatok! Megértetted-e?

Hogyne értette volna meg a szegény ember, vissza is lépett gyorsan. De magában megkönnyebbülten sóhajtott fel, hisz világ életében utált feleslegesen a semmiről beszélni. Nem úgy, mint az egybegyűltek, akik mind azzal váltak ismertté, hogy bármeddig képesek voltak úgy beszélni, hogy közben nem mondanak semmit.

- Barátaim! - kezdte beszédét az asztalra állva Csótány és mosolyogva folytatta:
- Annyira örülök, hogy mind összegyűltünk. Most végre kitalálhatjuk, hogy állítsuk vissza a régi szép időket, amikor még egyetlen párt voltunk, és az egész ország az uralmunk alatt nyögött.

- Úgy van! Azok voltak ám a szép idők! - kiáltották mind.

A Csótány elégedetten bólogatva folytatta:
- Ezért fontos, hogy ne szétszórt kicsik legyünk, hanem egyesítve erőinket, újra nagyok és erősek lehessünk. És akkor visszajön nekünk az aranykor! Amikor az országot uralva egyik kezünkkel szórtuk a nép vagyonát, másikkal pedig zsebre vágtuk magunknak. Velük pedig elhitettük, hogy az ország csak akkor maradhat talpon, ha külföldi hiteleket veszünk fel!

- Amiket aztán megint csak eltüntettünk! - nevettek hangosan a többiek, a szemüveges szónok pedig elégedetten bólogatott.

- Óh, igen... Emlékszem strómanjainkkal mindent elloptunk, ami nem volt lebetonozva. Aztán később az ellenfeleinkről terjesztettük el, hogy tolvajok és csalók, hogy ránk senki ne gyanakodjon. Ahogy tettük akkor, tehetnénk most is. - kacagott fel Kunczogi Gábor, a "SZadista Diktátorok SZószólói" párt kiválasztottja.
- Tudjuk! Merjük! Tesszük! - tette még hozzá, a röhécseléstől egész testében rángatózva.

- A vizitdíj is jó buli volt! - kiáltotta egyikük, és mind megtapsolták érte.

- Ha újra hatalomra kerülünk, fel kell állítani egy népnyúzó minisztériumot is! - szólt közbe az "M. M. M. M. M." párt jelöltje, Fás Lajos, és a mellette állók rögvest vállon veregették érte.

- Meg-szo-rí-tást! Meg-szo-rí-tást! Meg-szo-rí-tást! - kezdték skandálni valamennyien.

Ám ekkor váratlanul hangosan elsírta magát a "Közönyös Ország" platform jelöltje, Gulyátlan Manci, aki maga se tudta soha, valójában mit akar. De mindig kapott elég pénzt az ötleteire Bergengócia egyik urától. Manci pedig cserébe mindig azt akarta, amit a Bergengóc szponzora akart.
- Ugyan már! Minden hiába, sose jön el a mi időnk! Ez azért van, mert... - hüppögte, miközben szemeiből krokodilkönnyek folytak.
- Szóval azért van, mert.. Mert... Mert igazságtalan a választási rendszer! - nyögte ki végül.

- Így igaz! Igazságtalan! - helyeseltek a többiek.

- De mi majd megmutatjuk nekik, hogy akkor is győzünk a választásokon, ha senki sem szavaz ránk! Anyuéktól kaptam annyi pénzt, amiből Momentán legalább 3 tüntetést is tudok szervezni! - hetvenkedett Fegyőr Bandi, de senki sem figyelt rá.

- Igen! Új választási rendszert! - csapott az asztalra Tudor, a "Valódi Kisebbség" nevű törpepárt jelöltje.
- Különben kispolgári engedetlenségi akciókat kezdünk! - helyeselt egy másik törpe: Morgó, a "Mégvalódibb Kisebbség" jelöltje.
- Úgy van! Igazából csak nekünk törpéknek lehetne szavazati jogunk, mert egy választást a kisebbségnek kell eldönteni, amit a többség simán tudomásul vesz! Ezért leszek én az ideális király! - kontrázott rá Kuka, a "Legvalódibb Kisebbség" jelöltje.

- Kis hülye, még mit nem! - ordított rá Csótány, és megvetően folytatta:
- Nektek, ahogy a többinek is, csak egy célotok lehet: hogy én legyek a király, és Kalifátussá alakítsam az országot! Akinek nem tetszik, a jól bevált módon kilövetem a szemét. Ti pedig cserébe kaptok pár jól fizető miniszteri széket a palotában.

- Álmaidban koma, mert a király csakis én lehetek! A Kalifátust is én fogom megvalósítani! És én neked maximum árnyékszéket adok! - förmedt rá Bárányos, az "Egyedül" jelöltje, és nyomatékosítólag hatalmasat fújt a szájához nőtt sípba.

- Csak az én gazdám, a soros királycsináló mondhatja meg, ki uralkodhat! A pénz nála nem akadály. - nevetett fel gúnyosan a Sehonnai Bitang Ember, a "Kinyírt Társadalmak" küldötte, majd énekelve folytatta:
- Százezer NGO választ meg engem, ha kell...

Felkapta erre a fejét egy nyugati autógyárnak lobbizó, a "Kőkorszaki Váltók" Pártjának király-jelöltje, Szigeterődi Viktor is. Ehhez már neki is lett volna egy-két szava - de mivel épp az orrát túrta, inkább azzal foglalatoskodott tovább. "Tegye mindenki azt, amihez a legjobban ért" - dünnyögte közben.

Fenyő Gergely, a "Monológ A Koronáért" jelöltje ekkor székre állt, és nagyot kiáltott:
- Nem úgy van az! Csakis én lehetek a király! Ezt mind a 10 szavazóm egyhangúan követeli! Sőt: a feleségem is!

Kigyulladtak erre a harci ledek Robotka fején, aki a "Most SZéttéplek Pajtás" kifejezetten a királyság megszerzésére gyártott, hatalmas termetű androidja volt. Olyat rúgott Fenyőbe, hogy az felszállt az égig, és csak december vége felé zuhant vissza a földre. Ezért onnantól őt mindenki Karácsonyi Gergőnek hívta.

- Én leszek a király, mert egyedül nekem van választási programom! Windowsos! 17.0, kerítésszaggató verziós! - dörögte Robotka.

Látva a konkurencia hatalmas erejét, Csótány azonnal akcióba lépett. Gyorsan egy kancsó vizet öntött hátulról Robotka nyakába, aki ettől azonnal zárlatos lett. Miközben szikrák pattogtak a szemeiből és füleiből, letépte a Rolexet a karjáról és a szegény ember markába nyomta.
A szegény ember persze boldogan zsebre is vágta.
Robotka viszont rádöbbent, hogy a programozásával teljesen ellentétes módon, most jót tett valakivel. Ettől a feldolgozhatatlan ellentmondástól felforrósodtak a chipjei, majd mozdulatlanná dermedve teljesen lefagyott. S mivel többé senki nem indította újra, szépen-lassan megette a rozsda.

- Ki szelet vet, vihart arat!!! - sikította Berni, a "Gombelem-P" jelöltje, és mind a tíz körmével a Csótány arcának ugrott. A Csótány válaszul olyat rúgott bele, hogy az estében több király-jelöltet is a földre rántott.

- Ezt nem hagyjuk annyiban! - pattant fel Sallang Gábor a "Külföldi Libidóért" Párttól, majd felkapva egy széket, hátba vágta vele a hozzá legközelebb állót.

És ezzel irdatlan nagy verekedés vette kezdetét...

A király-jelöltek ütötték, rúgták egymást, azt kiabálva: "A korona csak engem illet", meg hogy: "Mindenkit kivégeztetek, aki nem rám szavaz!"

- Zöld! Zöld! Zöld! - harsogta a "Hazai Barnák" harci kiáltását Maci Zoli, és válogatás nélkül mindenkit gyomron vágott, aki elékerült.

- Baloldali összefogááás! - Üvöltötte Beléndek Péter, a "Polgárok Konzervnyitója" párt jelöltje, amikor balról egyszerre hárman is fojtogatták.

Ekkor az "Egy Nap Visszatérünk" párt favoritja, egyben Bajna Község gordonkaművésze előkapta a csellóját, hogy valami szépet játszva lenyugtassa a kedélyeket. De valakitől rögvest kapott egy akkora pofont, hogy az eget is kisbőgőnek nézte.

- Ebből elég legyen! - kiáltott a verekedőkre Szigeterődi, miközben a nadrágjába törölte mindazt, amit eddig az orrában talált.
- Vagy összefogunk, és mindenki engem választ meg királynak, vagy dögöljetek meg, ahányan csak vagyok! - folytatta, ám ekkor valaki úgy orrba vágta, hogy rögvest tengernyi piros folyadékot is talált az orrában.

A szegény ember pedig csak nézte, nézte a verekedő tömeget, és azon gondolkodott: bizony meglátszik, hogy a bolondok házából szalajtották össze ezeket.

Aztán leült a kondér mellé, és az időközben megfőtt levesből jót lakmározott.
Majd degeszre tömött hassal leheveredett, és elaludt.

Mikor felébredt látta, hogy azok biza még mindig egymást verik, legalább olyan hevesen, mint amikor elkezdték.
Úgy döntött, ideje ezektől megszabadulni.
- Befejeződött a választás! - ordította teli torokból. A király-jelöltek pedig megdermedve néztek rá.
- Ne engem nézzetek! Menjetek és nézzétek meg gyorsan az eredményeket! - mondta nekik.
- Na de hol nézzük meg? - kérdezték azok értetlenül.
- Hát a p..ban! Azonnal menjetek mind a p..ba!
- És merre menjünk a p..ba? - kérdezték azok.
- Hát arra! - mutatott egy hirtelen kitalált irányba a szegény ember.
Az esélytelen pártok király-jelöltjei pedig egy emberként ugrottak fel, és egymást taposva kezdtek rohanni a megadott irányba.

- Éljen a király! - kiáltott utánuk nevetve a szegény ember.
- Idióták. - tette még hozzá, amikor már nem hallhatták.
Sokáig állt még a kapuban, az elrohanó bagázs nyomában felszálló port figyelve.


Aztán elővette a zsebéből a Rolexet, nagyot nevetett, majd megcsóválva a fejét így szólt:
- Na ezért nem lesz belőletek király soha. Közötök nincs egy ország irányításához, csak a másik eltaposásához és kihasználásához értetek.

Köpött egy nagyot, majd visszaballagott a házba, és az ízletes húsokkal teli levesből jól megvacsorázott.
- Még jó, hogy én se ezekre szavazok! - mosolygott közben.


Ha a szegény ember éhen maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság: 

Ahhoz, hogy valakiből uralkodó legyen, kevés a saját elhatározása. 

Ha nincs mögötte elég támogató, csak hataloméhes bohóc lehet.

(by L.W.L.)

---

---

Jancsi és Juliska (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy kerek erdő.
Annak a közepén élt egy híres-neves liberális szülésznő.

Ez az asszony öreg korára már annyi dologba ütötte az orrát, hogy azon végig vastag bőrkeményedés nőtt.
Ezért hívta mindenki Vasorrú Bábának.


A Vasorrú Bába csak és kizárólag a liberális eszmék szerint volt hajlandó élni, semmi más nem érdekelte.
Főként a logika és a valóság nem.
Ki is használták ezt a helyi építési vállalkozók, akik drága pénzért, ultramodern okosháznak mondva, lejárt szavatosságú mézeskalácsból építettek neki egy 16 szobás ingatlant.

Azonban a Vasorrú Bábát ez nem zavarta, ahogy beköltözött hirdetéseket adott fel:

"A mézeskalács alanyi jogon jár a liberális világomban! 

A bába korrektség jegyében válogatás nélkül, minden rászorulónak!"

Megszállottan keresett hányatott sorsú, méltatlanul megkülönböztetett, vagy egyéb hátrányos helyzetűeket, hogy nála lakjanak. Mivel sosem gondolkodott reálisan, a hirdetésszervezők is becsapták, és a hirdetései csak a kocsmák falán lettek kiragasztva.

Így jutott a hír Jancsihoz és Jancsinéhez (született: Juliska). Ők ketten már régóta keseregtek azon, hogy részegen és bekábítószerezve sehol sem tudnak jó pénzért dolgozni. El is határozták, hogy elindulnak a kerek erdőbe szerencsét próbálni.

Amikor odaértek a mézeskalács házhoz, a Vasorrú Bába örömmel fogadta őket, és berendezte nekik a legnagyobb szobát.
De Jancsi és Juliska dühösen tiltakozott, hogy nekik külön bejáratú kell, saját fürdőszobával. A Vasorrú Bába megértően fogadta ezt, és másik lakrészt adott nekik, amely már megfelelt a pár személyiségi jogokról alkotott elképzeléseinek.

Teltek múltak a napok és a hetek, a liberális Vasorrú Bába pedig lelkesen etette-itatta a pártfogásába vett rászorulókat. Már sokan éltek ott, köztük a félkarú óriás és a 40 rabló is, Ali Baba ajánlásával.


Egy napon a Vasorrú Bába úgy gondolta, most már elég idő telt el, pártfogoltjai integrálódtak és felzárkóztak a liberális eszmék alkotta világnézethez.

Össze is hívta a mézeskalács ház összes lakóját, majd így szólt hozzájuk:
- Drágáim! Annyira szeretlek benneteket, úgy örülök hogy itt vagytok! De én nagyon öreg vagyok, és ti sokan vagytok, nem bírlak már egyedül etetni-itatni benneteket. A hátam is sajog a kerti munkáktól... Kérlek segítsetek nekem egy kicsit. Néha napján főzzetek magatokra, hogy én is pihenhessek. És amikor a kertben jártok, esetleg a káposzták rugdosása helyett kapálhatnátok is a veteményesben. Persze csak ha kedvetek tartja...

Felnevetett erre a róka:
- Azt hiszed, te vagy a kis herceg? Attól hogy betettem ide a négy lábam, még nem szelídítettél meg.

Ekkor felugrott a félkarú óriás, és azt ordította:
- Mit képzelsz magadról nyanya?! Azért mert én óriás vagyok, máris el akarsz nyomni, és rabszolgasorba taszítani? Ezt nem úszod meg, fel foglak jelenteni a nemzetközi liberális bíróságon!

A Vasorrú Bába könnyes szemmel próbált mentegetőzni:
- Jaj, jaj drágám hát persze hogy nem rád gondoltam, hogy is tudnál te fél karral segíteni nekem. Tudom hogy a leves kavarását is tiltja a vallásod, ne vedd a lelkedre amit mondtam, nem úgy értettem! Én nagyon is megértem a te szomorú helyzetedet.

Ám ekkor Jancsi ugrott fel:
- Akkor tán majd én fogok neked kapálni, mi, te vén k...a?! Mire fel? Hisz a múlt héten is olyan kevés kábítószert hoztál, hogy alig tudtam rendesen betépni tőle! Majd pont neked fogok csicskázi, azt hiszed?

Ezzel felragadott egy hatalmas lapátot, és ütni kezdte vele a liberális öregasszonyt. A többiek hangosan biztatták:
- Ez az Jancsi, vesszen a fajgyűlölő fasiszta ri...nc!

- Kisebbség gyűlölő mocsok! - visította a hét törpe, majd megragadták a Vasorrú Bábát, és bedobták a kemencébe. Ott azonban nemcsak megsült, hanem közben rájött: a liberális eszméje csúfosan felsült.


Mikor kihűlt a kemence, Juliska kiszedte a hamuból a Vasorrú Bába orrát, gondolva ez vasból van, jó pénzért el lehet majd adni.


A 40 rabló pedig a mézeskalács ház minden darabját eladta a Vaterán.
Mikor a legutolsó darab is elkelt, a Vasorrú Bába pártfogoltjai rájöttek, hogy már nemcsak enni-inni nincs mit, de itt lakni sem tudnak tovább. Ezért mind felkerekedtek, és elmentek a francba.



Ha a mézeskalács liberalizmus össze nem omlott volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Ahol a jóindulatnak nincs határa,
ott a végtelen önzés lesz az úr.

(by L.W.L.)

---

---

Mese az aranyhalról (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy nagy tó, és abban egy csodatevő aranyhal.

Ezt az aranyhalat nap nap után kifogták a tóból, és csak akkor engedték vissza, ha cserébe teljesítette egy kívánságukat.
De oly sok lett a tóparton a miatta megvagyonosodott ember, hogy a hatóságok már csak úgy hagyták úszkálni, ha kiváltja az iparengedélyt kívánságteljesítésre. Onnantól kezdve viszont rendre ellenőrizték, és csak akkor tudta megúszni bírság nélkül, ha az ellenőrök kívánságait is teljesíti.

Pedig amúgy sem volt egyszerű az élete, mert az embereknek nem könnyű a kedvére tenni...

Volt aki azért ment vissza, és írt hosszas, dühödt sorokat az Aranyhal Bt. panaszkönyvébe, hogy az aranyház, amit kért 14 karátos, míg ő 24 karátosra gondolt.

Egy másik azért ment vissza reklamálni, mert a kacsaláb, amin a kért palotája forog, kacsából van - platina helyett.

De olyan is volt, aki azért kiabált, mert hazaérve a dinnye nagyságú gyémántot nem tudta kettétépni. Így az asszony az egészet elvette tőle, és azonnal új cipőkre költötte a plázában.

Panaszkönyvi bejegyzés került a zsák aranyról - mert miféle smucig dolog, hogy csak 100 kilónyi volt az egész.

Új kívánságot kellett teljesíteni a nőnek, aki hófehér jaguárt akart a háza elé - de nem sportkocsira gondolt, hanem egy albínó nagymacskára, ami majd széttépi a megunt szeretőit.

És kárpótló kívánság kellett az öregembernek is, aki négy gyönyörű és szolgálatkész feleséget kívánt magának - elfeledkezve arról, hogy már évek óta impotens.

Egy idő múlva már rettentően unta ezt az aranyhal, ezért úgy döntött: ráfér a pihenés, szabadságra megy.
Meg is egyezett egy messzi vizekben élő távoli rokonával. Papírt is írtak róla: amíg nem tér haza a Hawaii szigetekről, addig az Aranyhal Bt. minden dolgát, teljes felelősségvállalással a cápa intézi.

Büszkén úszkált a cápa fel s alá a nagy tóban. Úgy érezte: most végre megmutathatja mindenkinek a jó oldalát.
Bőszen kereste a vízben az első horgot, amire felakadhat.

Rá is harapott az elsőre, amit meglátott és olyat rántott rajta, hogy a horgász berepült a vízbe. Boldogan kérdezte tőle a cápa:
- Mond, mit kívánsz?
- Vigyél ki a partra b...meg mert nem tudok úszni! - kapálózott a horgász.
A cápa ki is vitte a partra, de közben észre sem vette, hogy a nagy izgalomban véletlenül kettéharapta.


Továbbúszva egy hálót látott a vízben, gyorsan belegabalyodott, hogy teljesíthessen még egy kívánságot.
- Mit is kívánjak... - vakargatta a tarkóját a halász - A felségem folyton kiabál rám. Bárcsak csendes, mindig mosolygó asszony lenne!
- Örömmel segítek! - szólt megértően a cápa. Azonnal elúszott az asszonyhoz, és kiharapta annak nyelvét, éles uszonyával pedig széles mosolyt vágott az arcára. Majd megszemlélve művét, elégedetten mondta:
- Nah, ezután mindig csendesen mosolyogni fogsz a halászra. - és elégedetten úszott tovább.


A következő egy fiatalember volt, aki azt kívánta:
- Szeretném elkápráztatni a nőket. Érjen a férfiasságom a földig!
- Kérésed számomra parancs! - mondta neki a cápa, és tőből leharapta mindkét lábát.


Ezután egy menyecske jött, aki a vőlegényére várva unalmában pecázni kezdett.
- Én a halálomig olyan szép és fiatal akarok lenni mint most! - mondta kívánságként, szőke tincseit göndörgetve.
- Mi sem egyszerűbb ennél! - nevetett fel a cápa. Azonnal leharapta a lány fejét, és egy tartósítóval töltött üvegbe tette. Ez után sokáig nézte, végül felsóhajtott:
- Nincs is szebb az örök fiatalságnál!

Ahogy teltek-múltak a napok, a cápa egyre lelkesebben teljesítette a kívánságokat. Úgy érezte, ez a munkakör neki lett kitalálva. Büszkeségére adott neki okot az is, hogy hozzá senki sem jött vissza, hogy beírnak a panaszkönyvbe, ha nem teljesít még egy kívánságot.

Dühös is volt az aranyhalra, amikor az hazajött a szabadságról! De nem volt mit tenni, lejárt a szerződése, haza kellett indulnia.
- Figyu aranyhal, mielőtt hazaúsznék, nem teljesítenéd nekem is egy kívánságom? - kérdezte a cápa.
- Jaj, dehogynem! - válaszolta készségesen a kipihent aranyhal. - Mond, mi legyen az?
- Mivel munkanélkülivé lettem... Azt kívánom... Hogy itt helyben, most azonnal dögölj meg! - kiáltotta dühösen a cápa.

Mit volt mit tenni! A kívánság az kívánság!
Az aranyhal élettelenül a tó fenekére süllyedt, a cápa pedig hazaúszott és soha többé nem állt szóba senkivel.


Ha a sértődött cápa mást kívánt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság: 

- Jól gondold meg kitől mit kívánsz!

- Hiába a lelkes elszántság, sosem fogja jól végezni a feladatát az, aki alkalmatlan rá.

- Akinél a jóindultnak nincs határa, azt csak kihasználni fogják. 

(by L.W.L.)

---

---

Piroska és a farkas (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy hatalmas és veszedelmes dzsungel.
Ebben a dzsungelben oly sok rossz szándékú ember próbált becsapni másokat, hogy ehhez képest a tévéhíradó is megbízhatónak tűnt. El is nevezték ezt a dzsungelt Közösségi Médiának.

Itt lesett prédára egy fickó, aki úton-útfélen a férfiasságának méretével dicsekedett. És mivel mindig a valóság háromszorosát mondta, mindenki úgy nevezte őt: a hatalmas Farkas, a nagy nőfaló.

Farkas már régóta titokban figyelt egy feltűnően csinos fiatal lányt. Ez a lány olyan szókimondóan posztolt, hogy a pornószínészek is mind elpirultak tőle. Ezért hívták őt Piroskának.

Piroska egy napon elindult a nagymamájához, és szokása szerint ezt indulás előtt ki is posztolta.
Ahogy meglátta ezt Farkas, úgy érezte, eljött a rég várt lehetőség ideje.
Egy forgalmas aluljárót választott a támadáshoz, mert tudta, minél többen látják amit csinál, annál inkább nem fog beleszólni senki.

Ahogy Piroska az aluljáró közepéhez ért, eléugrott nyáladzó szájjal Farkas, és lihegve így szólt:
- Na, te Piroska! Aztán tudod-e hogy ez mi? - és térdéig lehúzta magán a nadrágot.

Piroska alaposan megnézte Farkas lába közét. Nézte jobbról, nézte középről és balról, végül értetlenül azt mondta:
- Hát bizony... Fogalmam sincs.
- Te Piroska! Ez egy farok! - ordította fülig érő vigyorral Farkas.
- Eeeeez? - nevetett fel Piroska.
- A barátomé, az tényleg farok. Na de ez?! - és úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult.

Farkas éktelen haragra gerjedt, és rávetette magát Piroskára, hogy ott helyben megerőszakolja.
De hiába próbálkozott, folyamatosan lelohasztotta a kedvét az, hogy Piroska végig a lábai közét nézve, a rémület helyett a röhögéstől fuldoklott.
- Ha ilyen a farkas, milyen lehet a farkatlan, hahaha! - és közben a földet csapkodta nevetve.

Farkas végül visszahúzta a nadrágját és dühtől tajtékozva, dolga végezetlen elrohant. Meg sem állt a nagymama házáig, mert rajta akart bosszút állni azért, hogy Piroskával annyira ráfázott. Bár sosem látta Piroska nagymamáját, a Közösségi Médiában posztoltak alapján úgy tudta: max. 50 éves, csinos és erősen vallásos asszony. Farkas úgy gondolta, kiváló préda lesz a bosszúhoz.
- Én vagyok a nagy nőfaló, a hatalmas farkas, velem ezt nem lehet megtenni! Majd én megmutatom nekik! - hörögte habzó szájjal.

Piroska nagymamája már 10 éve özvegyen élt egy sivár, kiöregedett lakótelepen. Hiába érezte magát jóval 70 felett is fiatalosnak, körülötte már mindenki begyepesedett. Ezért rohamos hízás mellett pornófilmek nézésével töltötte unalmas napjait.

Éppen Kovi legújabb pornóját nézte, amikor Farkas rátörte az ajtót, és kéjes vigyorral azt mondta:
- Nagymama! Most a magamévá teszlek!

Nagymama azonnal eldobta a kezében lévő DVD távirányítót, és Farkas nyakába ugrott:
- Ó te vadállat! Ne fogd vissza magad!

Farkas arcára pedig úgy ráfagyott a vigyor, hogy azonnal vacogni kezdett.

Alig telt el egy fertályóra, amikor Farkas már halálfélelemtől sápadtan, menekülni akart. De nem tudott, mert a nagymama még az elején hozzábilincselte a kandallóhoz.

Farkas keservesen felvisított, amikor a 78 éves nagymama mind a 192 kilójával ráült, és a fülébe súgta:
- Ugyan már Farkaska, tudom én miért gúvad úgy a szemed! De ne félj, nem vagyok én törékeny, velem bármit megtehetsz, újra újra és újra! Ó, én Farkasom, miért olyan nagy a szád? És miért olyan hosszú a nyelved? Várj, kitalálom...


Pár nap múlva a szomszédban lakó vadász már nem bírta tovább hallgatni az állandó kínkeserves vonítást. Csőre töltött puskájával átment, és lelőtte a nagymamát.


Farkas miután kiengedték a kórházból, azonnal törölte magát a Közösségi Médiából. Lemondta az internet előfizetését, majd eladta a laptopját és az okostelefonját is.

A pénzből elutazott Tibetbe, ahol egy magas hegy tetején épült kolostorban, szerzetesként élte le az életét.
Haláláig azért imádkozott, hogy soha többé ne legyen nő a közelében.



Ha Farkas szerzetesnek nem ment volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Valódi kapcsolatot ne a látszat
és megtévesztés világában keress.

(by L.W.L.)

---

---

Ali baba és a 40 rabló (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy Bikkfaország, ahol egy királynő uralkodott.
Ez a királynő olyan ronda volt, hogy a legjobb stylist is csak zsák krumplinak tudta öltöztetni.
Úgy is nevezte őt mindenki a királyságban: Angela aki-senkinek Nemkell.

Angela Nemkell-nek a kedvenc tanácsadója török volt, a neve: Ali.
Alinak már a szülei is Bikkfaországban születtek, mégis olyan rosszul beszélte a bikkfanyelvet, mint egy csecsemő.
Ezért hívta mindenki Ali Babának.

Egy napon azt mondta Nemkell királynő Ali-nak:
- Te Baba! Hozass ide nekem olyan embereket, akik még rólam is letépnék a krumplis zsákot, és elrabolnák a szüzességem.

Elsápadt erre Ali Baba, mert tudta, ez bizony lehetetlen feladat... Végül felcsillant elméjében a remény, és azt mondta:
- Van ám a nagy sivatag közepén egy szétrombolt ország. Ott él a hírhedt 40 szüzesség-rabló. Jó pénzért mindenre kaphatók, kosztért-kvártélyért és fejenként 10 000 dollárért eljönnek és kedvedre tesznek!

Meg is fogadta ezt Angela Nemkell, és kiutalta a pénzt a 40 rablónak. Csakhogy a hivatalnokok, akiknek ezt intézni kellett, olyan részegek voltak, hogy a levelet és a pénzt nem 40, hanem 4 millió címre küldték el.

Lett is nagy kavarodás, amikor nagy tömegek értek határhoz, ahol azt skandálták:
- SZEZÁM TÁRULJ!

Angela Nemkell csak örült ennek, mert azt hitte most végre bepótolja mindazt, ami élete eddigi 80 éve alatt sosem volt.
Fel is vette a legszebb kék krumplis zsákját, és kiment üdvözölni őket.
De azok amikor meglátták, 4 millióan 12 millió felé szaladtak rögvest, Nemkell királynőnek csak a bankszámlaszámok és a már út közben kitöltött segélykérő adatlapok maradtak...

Nagy haragra gerjedt ekkor a királynő, és azonnal elutazott Sivatagországba, ahol mindenkit összehívott, majd a szemük láttára levette magáról a krumplis zsákot. De most sem az történt, amit szeretett volna!
Ahogy azok meglátták, mind sikítva, gyalogszerrel rohantak minél messzebbre. Végül egytől egyig Bikkfaországban kötöttek ki, ahol egy helyre gyűjtve befogadták őket a királynő számára.

Azonban a gonosz hétszűnyű kapanyányi-monyók elterjesztette közöttük, hogy aki nagy tömeg közepén felrobbantja magát, az a túlvilágon 77 csodás nőt kap ajándékba. Nosza, ezt sokan ki is próbálták. Ám csak holtuk után jöttek rá, hogy az ígért jutalom bizony nem jutalom, hanem büntetés. Mert a férfiasságuk odaát már nem működött, így mit kezdenek ennyi nővel az idők végezetéig impotensen?!...
A többiek ahogy ezt megtudták, régi népszokásaik szerint egymást is elkezdték felrobbantgatni.
Végül hatalmas lett a zűrzavar, mert a befogadottak csak abban értettek egyet, hogy Nemkell királynő országa kizárólag őket illeti.

Miután abban sem tudtak megegyezni, hogy a bikkfanyelvűeket mind kivégezzék, vagy rabszolgaként dolgoztassák, ennek eldöntésére véres háború robbant ki közöttük.


Bikkfaország lakói ezt már nem bírták idegekkel, és jobb híján a királynőjük után költöztek a kiürült sivatagba.
Így lett a sivatag neve Új-Bikkfaország, ahol Angela Nemkell azóta is a nyakáig felhúzott krumplis zsákkal rohangál dühösen visítva, homokbuckától homokbuckáig...


Ha Angéla a sivatagban egyszer is megállt volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Megérdemli sorsát az a nép,
kinek vezetője ellene fordul, ő pedig tűri.

(by L.W.L.)

---

---

Csipkerózsika (Felújított mese)

Egyszer volt, hogy nem volt, volt egyszer egy kifordult világ, ahol az volt dicsőség ha a lányok nem lányok, a fiúk pedig nem fiúk.
Itt élt Józsika is, akit barátai nem a sok esze miatt hívtak Csirkének.

Csirke Józsika sokat szenvedett attól, hogy őt senki sem csodálja.
Egy napon, amikor a fiúkból lett lányok felvonultak a fővárosban, úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy a következő ilyennek az élén már ő mehessen.
El is határozta, hogy meleg lesz. Felült hát a radiátor tetejére, de hiába töltött ott hét napot és hét éjszakát, semmi változás nem történt. A hetedik napon arra gondolt, hogy más módszerhez folyamodik.
Még aznap éjjel magára húzott egy nagy fekete zsákot, amiből csak a szemei látszottak ki, és beosont egy közeli migráns táborba. Ott minden bevándorló férfi azt hitte róla, hogy a felesége és rutinból, hátulról gyorsan magáévá tette.
Csirke Józsika csak hajnalban tudott elmenekülni, nagyon-nagyon széles terpeszállásban...

Három napon át kesergett, majd kitalálta: transzszexuális lesz. Úgy gondolta, ehhez elég ha transzba esik. Gyorsan keresett egy mély kutat, rátett egy Transz feliratú táblát, és beleugrott. Amikor a mentősök a kórházba vitték, már tudta, ezzel sem lett belőle híres celeb...

Nap nap után ezen búslakodott. Végül a jótündér megsajnálta, és adott neki ajándékba egy nagy tükröt.
Csirke Józsika belenézett a tükörbe, és rögtön megtalálta önmagát.

Azonnal elutazott Las-Vegasba, ahogy egy nagyon részegre itatott pappal megvalósította új ötletét: egy felhőkarcoló tetején házasságot kötött önmagával.


A hír rögvest bejárta a kifordult világ minden szegletét:

"Csirke Józsika házasságot kötött tükörképével, 

Csipke Rózsikával!"

Csirke Józsika egymás után kapta a tévécsatornák meghívásait, amikben szőke hercegnek öltözve kellett csókolgatnia a saját tükörképét. A kifordult világ lakói pedig lábai elé borulva lelkesen tapsoltak neki.

Ám az ilyen hírnév nem tart örökké!
Egy nap már nem róla szóltak a hírek, hanem egy férfi testébe született leszbikus nőről.

Csirke Józsika ebbe nem akart beletörődni. Elhatározta, hogy visszaszerzi a celebek trónját!
Ehhez a fogyatékkal élők egyre nagyobb népszerűségét akarta felhasználni.
Ki is posztolta az interneten:
- Meglovagolom az új trendi hullámot, hogy megint én legyek a leghíresebb! - és rajongói klubok alakultak, milliók várták a nagy átalakulását.

Csirke Józsika pedig nekilátott a felkészülésnek. Több héten át jógázott, és különféle tornagyakorlatokkal nyújtotta-lazította az ízületeit.

Végül minden tévécsatorna élő adásban közvetítette, amikor egyetlen mozdulattal leharapta a saját fejét.


Ha Csirke Józsika tovább élt volna, az én mesém is tovább tartott volna.


Jó éjszakát gyerekek.

Tanulság:
Ahol az őrültség dicsőség,
a legnagyobb bolond lesz a király.

(by L.W.L.)

---

---